Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Alexikepus, avagy Orvos kert

avagy régi babbal és földi mogyoróval egy­befőzöd, mind városiaknak, mind falusiak­nak kedves ételek lészen. De a szakácsok forgolódjanak az ő dolgok körül. IV. ÁGY. A majorána és annak orvos hasznai Majoránának híják ezt, talán azért, hogy nagyobb szorgaimatossággal forgolódnak körülötte az asszonyok, mint egyéb füvek körül. Ennek ereje melegítő, mely okra nézve, véle csinált levet a kezdő vizibeteg­­ségben fekvőknek hasznosan adhatod bé, ismét a nehezen vizelőknek, vagy tekerő csömör ellen. Száraz levelét, ha mézzel megkenik, kékek ellen igen hasznos lé­szen, álló hószámot alsó részre ha csiná­lod, lassan-lassan kihívja. A szemdagadást megállítja és ázott ár­­pabélessel egyben, a dagadásokat ecettel és mézzel egyben ha kened, a skorpiókkal ellenkezik és viasszal egyben a kificamod­­taknak csudálatos használ, amely vizet ki­vonsz belőle, borral egyben ha orrodba szívod, a prüsszögést megindítja és ta­­konytul agyvelődet tisztítja. Ebből való olaj a szoros méhet tágítja, csakhogy a méh körül való részeket — amint Írja Avi­cenna — kenjed véle. Csudálatos dolog nyilván az, hogy az egerek seregenként leselkednek a majorána gyökerére (amint gyakran megtapasztaltuk), mintha jelen való orvosságot kévánnának tőle; de mi okra nézve, mi meg nem tudhatjuk. Utolsó ez lészen, a gyengébb és szago­sabb majoránábul csepegő olaj lészen, me­lyet hogy sokak coagulum leporiummal, vagy nyuloltóval öszveelegyitettek, meg­annyi igaz fa mohával a méhben való fo­gadásra, s annak szerencsésétésére igen alkalmatos volt, amint Írják sok tudós, ter­mészet titkainak tudói. V. ÁGY. A kömény és annak orvos hasznai Minden kertekben közönséges kömény, melyet a kígyók nemesítettek meg minde­nek mellett, mivel kóstolásával mondják, hogy mind vénségeket levetkezik, mind szemek fényét megnyerik. Az honnat megérthetni, azt mondja Plinius, hogy az emberek szemek homályosságát is kivált­képpen könnyebbíti a kömény. Téjnek fo­gyatkozásakor ha ennek magvát meg­iszod, csecsedet teli tölti, melyet amint írja Dioskorides, úgyis véghez viszen, hogyha főtt árpa vízzel egyben iszod meg, sőt még füve is ezenre hasznos. Ezen magot ha vízben megtörsz, a csömört elmulattatja és az has melegségét lecsendesiti, s a gyo­mor elbágyadtságát helyreállítja, mellyel egyben a tüdőnek és májnak igen dicsére­tes haszna. Ha mértékletesen vészed az hasat állít­ja, vizeletet penig előmozdítja és a vérhast megsütve enyhéti; üstökös szárán felül való részét, ha megfőzöd, a vese fájdalmi ellen használatos lészen és az hószámot is megindítja. Gyökere is penig főtt árpa víz­zel ezent megcselekszi, mely borral egy­ben a vizikórságosoknak is és ina megvo­­nottataknak igen jó, leveleit akármely hév dagadásra hasznosan kenheted ecettel egyben, ismét magvának porát, méntával és ó hájjal egyben törvén, a csecs dagadá­­sát megoltja. Ezenkívül a meghidegölt gyomornak és akiknek vastag taknyokat el kell oszlatni, igen használ hat nehezéknyi gyökere hé­ja, ha megfőzöd egy font ecetben és méz­ben. Minekutána megfőzted s kifacsartad, gyökereit hányd el és mézet reá töltvén, ismét főzd meg mindaddig, mig sürü lé­szen, s ebben adj bé mintegy három ka­­lánnal vízzel egyben, a beteges idejéhez képest. Sokan ezen gyükérrel s viasszal él-174

Next

/
Oldalképek
Tartalom