Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Alexikepus, avagy Orvos kert
II. ÁGY. A vereshagyma és annak orvos hasznai A régi parasztok, amint Columella bizonyítja, a vereshagymát egyezségnek, vagy uniónak hitták, mivel egy kiváltképpen való feje vagyon; nem sok, mint a fokhagymának, mely szót a mi gallusunk, mint közönségest most is megtartanak. Hippokrates a vereshagymát inkább színével, hogy nem izivel dicsérte, mondván, hogy nézésre szép, kóstolásra jó, mivel maró, igen hév és izzadó. Sotion görög szántóvető és orvos azt Írja, hogyha a gyenge vereshagymát mézzel egyben éhomra minden nap eszed, egészséged vastagságát megőrzik, melyet a füvekről iró poéta feljegyzett — igy írván a vereshagymárul. — ki ezt éhomra minden nap eszed, Fájdalom nélkül tartod életed. írja ezenkívül azon Sotion, hogy a vereshagyma a fakadékot meggyógyítja és a verőfényen vakartatván, a szeplőt kitisztítja és a gennyedtséges fülnek vizével használ. Ha a torokgyíkot megkened véle, elmúlik; igy használ a horutnak is, ha hamu alatt megsütöd és olajjal egyben eszed. Vadnak olyak, kik azt állítják, hogy a zöld vereshagymát, ha ecetben megtöröd, s véle megkened, a kutyamarást harmadnapra eloszlatja; ismét ha a tűzhelyen megsütöd, árpaliszttel együvé tészed, szemnek könnyvező fájdalmát és nemző részek fakadékit meggyógyítja. Ezenkívül ha ennek lágy meleg vizét asszony tejével füledbe csepegteted, annak nehézségét és zúgását megállítja, melyet vízzel egyben adtak; meginnia sokan a hirtelen megnémulóknak. Mindezeket ezen poéta egynéhány versekben kijelentette, ilyenképpen: Vereshagyma kutya marását gyógyítja, Mézzel, vagy ecettel, vagy borral zavarva, Napvirág 157
