Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Nadányi János: Kerti dolgoknak leírása (1669)

Öntözni kell mindannyiszor, amennyi­szer égi záporeső nem esik és a nagy hév­­ség szüntelenül vagyon, ugyanis igy na­gyobban nőtt, vidámabb s tovább tartó gyümölcsöt fog hozni. Némelyek megki­­vánják, hogy tövét kinyissad és körül ka­páld, mely nélkül elsoványulnak és termé­­szetekbül elfajulnak. Vadnak olyak, me­lyek mind nedves, mind száraz helyeken a fa mohiul megbántatnak, melyet ha vassal le nem beretválsz és levészesz sem gyü­mölcsöt, sem vidám virágokat nem hoz­nak; azért moháiul szorgalmatosán meg kell tisztítani, hanem ha valami kiváltkép­pen való dolog fog ellene állani. Mostan következik, hogy az élő fák nyavalyássá­­gokrul és betegségekről Írjak. 6. A kerti élő fák s palánták vajudtságokrul, nyavalyásságokrul és egynéhány bántó ezközökrül Nyavalyáskodnak, elvajudnak s bete­geskednek az élő fák, amint hogy egyéb tövek is sok módon, némelyek a magve­téskor, némelyek csírázáskor — sokan vi­rágokban, által hordozásokban, tartások­ban vagy másképpen, amint ezután meg­mondjuk. Ez pedig esik vagy rogyázástul, megégéstül, zuzmaráztul, felhőiül, kőeső­­tül, záporesőtül, hidegtül, széltül, kertész tudatlanságéiul, föld vétkétől, hévségtül, kirágástul, nyerseségtül, kövérségtül, senyvedtségtül, megteléstül, dögtül, fér­­gesedéstül, szárazságtul, elégtelen kövér­ségtül, szemölcsözéstül és egyébképpen. Azért az élő fáknak s palántáknak, akár háziak, akár mezeiek legyenek, külön-kü­­lönféle ellenségek, nyavalyaságok és alkal­matlanságok vagyon, melyek között legel­ső a ragya, a megégés. Férgesednek az tö­vek közül némelyek inkább, mások nem annyira, amely dolgot a madarak üres és fonnyadó héjok hangjából tapasztalnak meg. Vadnak ollyak, melyeket mindenféle férgek bántanak, mint a gyermekek és vénemberek testek, melybül esik meg leg­inkább a tápláltatás nélkül valóság, kida­­gadás és kiszáradás. Nehezen vadnak némelyek az ő telisé­gek miatt, melyet gyakran követ, a nem emészthetés a nedvesség soksága miatt; néha éhek is a nedvesség szűk volta miatt, sokszor vastagok, mint a nagy kövérség­tül az élő állatok, a sok eledel felette való kinövésétül; gyakorta dagadás, vagy szá­radás a nedvesség szűk vagy nem alkal­matos volta miatt; avagy külső héjának fonnyadtságátul magát öszvevonja és véle együtt az éltető eszközöket is. Vadnak olyak, kiken sebek, ütések, rom­lások, kiményülések, részek gyengülési vadnak, melyek az ő nevek közönségére nézve, az emberekhez is ellenek. Innét mondjuk tőle daraboknak az élő fák és fü­vek testeit; a csirák szemei, hogy égtenek és sok egyéb dolgokat, azon sorssal tulaj­donítunk embernek, s tőrül felnőtteknek, amint a jó szint, rut szint, életvidámságot, elszáradást az Isten e kettővel egyaránt közlöjte. Vadnak olyak, kik meggombásod­­nak a felül megázott, s megkeményedett 137

Next

/
Oldalképek
Tartalom