Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Nadányi János: Kerti dolgoknak leírása (1669)

Paxamus — Pax, Nicolás de Palma Mallorca szigetén született a XVI. szá­zadban. Több kommentárt írt a neves alkimista, Raymondo Lully (1235— 1315 k.) munkájának párizsi francia nyelvű kiadásához. Palladius — Palladius, Aemilianus a IV. században működött, gall vagy ibér származású volt. Fő műve az Opus agriculturae, számos termeszté­si útmutatása ma sem évült el, a XVII. századi szakírók is szívesen idézték. ebkáposzta — valószínűleg vadká­poszta, Brassica oleracea var. silvest­­ris polenta — árpaszemből pörkölt pót­kávé, később (a XVIII, században) ku­koricakását jelent Nagy Albert — Albertus Magnus né­ven inkább ismert, Bollstádti Albert colonk — szártő, gyökérnyak lonkjait; ismét mellette hálót felfüggeszt­vén, melyet Palladius a görög auktorok után coranicusnak, vagy fekete hollós hal­nak, Ruellius graculusuak hiv; Plinius pe­­nig elhagyott, mert az ilyen orvosság őket mind többire, egyben hívja s úgy veszi. Mások a keserű vadbabot, vagy Lupinust olajjal öszvetörik és az élő fáknak s palán­táknak töveit (vagy amint mások olvassák) colonkjait, ezzel megkenik. Sokan csupa csak faolaj seprővel ölik. Palladius ezek­nek serege ellen ily orvosságot is jelent, ha az hangyáknak lyukok van a kertben, az éjjeli bagolynak szivét tedd ahhoz kö­zel, ha kívül jönnek, a kert kerületit ha­muval, vagy kréta fejérével, vagy olajjal je­gyezd meg, széjjel. Azután meg igy ir; az hangyákat elűzöd, ha a fekete gyopár fü­vet és kénkövet megtörvén, az hangyák lyukokra hinted, avagy az üres csiga há­zát égesd meg és annak hamvával az han­gyák lyukát gyakran dugd bé. Melyben el­hagyta volt a sztórax jóillatu, nedvességű fát, melyet Papamus görög auktor, akibül ezt vette, megjelentett; a Paxamus szavai ilyenképpen vadnak. Hogyha egynéhány hangyát megfogván, a kert közepín meg­égetsz, a többit elűzöd. Ismét ha az han­gyalyukat körül cédrusfa szurkát lekensz, ki nem jőnek, s helyekbül is kiüzetnek, ha a csiga külső házát sztórax jóillatu, ned­vességű fával megégeted, vagy megron­tod, s a hangyák serege közé hinted. Szin­tén elvesznek, ha a cyrenaicus succus-1, vagy kiréniai nedvességet, mely olajban eloszlott, reá tölted. Ezt penig másképpen Lasemek, ördögszarnak, sylphiusnak is hívják, de igen ritka volt még a római régi császároknál is. Hozzá adja azt is, hogy az hangya sem a palántát nem bántja, sem az élő fákon nem mászkál, hogyha keserű vadbabot faolaj seprőlékkel megtörsz, megfőzöl és ezzel azoknak torsokét meg­kened. Ugyanezent véghez viheted, ha fe-130

Next

/
Oldalképek
Tartalom