Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)

Azután főzze meg más friss vízben, mig valamennyire meglágyul, szedje ki a víz­ből, tegye két tiszta ruha közé, hogy ne érjék egymást Ha a nedvesség leszivárko­­zott róla, csináljon nádmézbül levet, mint oda fel; hányja belé a héját és főzze meg egy kévéssé. Azután tegye egy edénybe a héját és főzze meg szirup formában, sű­rűbben a nádmézet; ha meghűlt, tölts a héjra, hogy két ujjnyi szélességre feljebb légyen a lév, hadd álljon benne négy na­pig; azután még egyszer forralja fel a le­vet. Efféle citromhéj igen hasznos minden dögleletesség ellen, méreg ellen; kivált­képpen pestiskor; megerősíti a szivet és megvidámitja. A narancs héját is szinte igy csinálhatni be, csakhogy valami két nappal tovább kell áztatni, mert keserűbb a citromhéj­nál. Ez a narancshéj igen jó a gyomornak, a szeleket kiűzi és a hasrágást is megcsilla­­pitja. Ha szárazon akarod hagyni minek­utána egynéhány nap a mézben, vagy nádmézben volt, szedd ki belőle, rakd szép tiszta deszkára, vagy medencébe; tedd meleg helyre, hogy száradjon meg; de gyakran megforgasd, hogy egymáshoz ne ragadjon, avagy meg ne égjen. így csi­nálhatsz egészen is narancsot bé. Ha a fe­jér bélit akarod bécsinálni a héja nélkül; hámozd le a héját szép vékonyon és a bel­ső leves bélit is mind magostul, áztasd meg friss vízben, kilenc vagy tiz napig; to­vább is, ha szükség lész. Minden nap meg­változtasd a vizet, a citromot is minden nap két tiszta ruha között megtörüld és kinyomnád egy kévéssé a vizet belőle. Ha elégségesképpen megázott, főzd meg; amint oda föl. Ekképpen a temérdek görög­dinnye héját is, avagy bélit bécsinálhatni, ha a külső kemény héját lemetszik és a mag­­vát is. Hasonlóképpen az éretlen dinnyét is, uborkát is, tököt is. Ha kinek kedve tart­ja, együtt csinálhatja ezeket is citrommal. Ezeket hosszattára kell metélni. Némelyek hat nap áztatják jó erős ecetben; azt let ölt­vén, megént más esetben meg annyi ideig áztatják. Azután két ruha között megszá­­rasztják és nádmézbe teszik, mint oda fel. Ha ki egészen akarja bécsinálni a narancs héját, csináljon felül, ahol a szára volt, öreg likat; s azon vonja ki mind magvát, bélit a narancsnak. Hogy a héja igyen vé­konyon maradjon, tegye meleg vízbe; azután vedd ki, s főzd sok vízbe, hogy el­vesztesse a keserűséget; egynéhányszor más-más vizet töltsön reá, mig semmi ke­serűséget nem érzeni rajta. Azután vedd ki a tüztül, hányd meleg vízbe; olvaszd meg a nádmézet lassú eleven szénnel, de ne hértelen, azonban rakd szitára a na­rancsot, hogy megszáradjon. Tedd azután a nádmézbe, hadd főjjön meg, jó sűrű szi­rup lészen belőle. A főzésben szüntelen keverned kell, ha megfőtt; vedd ki, hadd folyjon jól ki a nádméz, amely a narancs­héjban vagyon; tedd a szobába, hadd szá­radjon meg. Egyébként ha négyszegle­tűén metszed a narancsot, elsőben mikor egész, a sárga héját valami reszelő vassal lereszeljed és tartsd meg konszervának. CCCLVI. A leves bélit a citromnak, narancsnak, limoniának kimetszik és ki­préselik, avagy sajtolják; a birsalma lévvel megfőzik, édesítik és formába vagy iskáto­­lába töltik s kedves lészen, ha az asztalhoz adják, elmetélik. Ugyanezen t csakúgy is csinálhatni, ha szépen leszedik a belső hártyájárul és nádmézzel bécsinálják, amint szokás. Ha higan és szirup formára akarod a levét, facsard szép tiszta ruhán által és főzd meg igen lassú tűznél, hogy harmadrésze béfőjjön; ha megfőtt, szűrd által s hagyd úgy, hogy szálljon le. Ebbül a lévbül másfél fontot végy és keverj egy font szép fejér nádmézet közibe, hogy elégséges sűrűsége légyen. Ha megfőzöd, egy font citromhoz fél font nádmézet ve­123

Next

/
Oldalképek
Tartalom