Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
hetsz. Nyári üdőben, mikor a nap igen süt, nem szükség megfőzni azt a levet, hanem csak üvegbe tölteni, melynek a száját jól bécsinálták és úgy a napra kitenni, mig a vizességét megemészti. Savanyu lemonia levet, birsalma, barack, avagy alma lével kell főzni. Narancslevet, baracklével. CCCLVII. Az éretlen mondolát is szinte úgy bécsinálhatni, mint a mogyorót oda fel; ha leszedik, minekelőtte megkeményedik a köves héja és friss tiszta vízbe tészik és egy kevés borkövet tésznek közibe, hogy a vadságát kivonja; azután egy tiszta ruha között, külön-külön megtörülik és megszárasztják, s megfőzik nádmézben, mint szokás a több gyümölcsöket. Egy font mondolához egy font nádmézet végy, avagy ha melegen akarod feladni, elég fél font. CCCLVIII. Eleven gyömbért igy kell készíteni; végy szép öreg gyömbért, amennyit akarsz; tedd azt hat napig szép tiszta lúgba, melyet venyigehamubul csináltak és esővizet töltöttek reá; azután ásd el őtet nedves fejér sövénybe és hagyd benne a gyömbért, valamig jól meg nem nedvesül. Azután mosd ki szép tisztán és vond le a külső héját egy késsel; főzd meg vízben lassú tűznél, kétszer egymás után és minekutána jól meglágyult és puha, semmi erősségét a lúgnak nem érezvén rajta; rakd tiszta deszkára, vagy szitára, hogy lefolyjon a viz róla és tedd valami kő, vagy mázos edénybe. Utoljára végy kétannyi szép megtisztított mézet, amennyi a gyömbér, meg annyi nádmézet. Csinálj ezekbül jó sűrű nádméz levet, s töltsd azt a gyömbérre, de ne légyen meleg, megkeményedik a gyömbér. Hagyd egynéhány nap úgy állani, azután forrald fel mégegyszer a levét. Ez a gyömbér igen jó a hideg és nyálas gyomornak, mely miatt ember nehezen emésztheti meg az eledelt; ha reggel éhomra egy darabot vésznek belőle. Mikor a gyömbért friss vízben jól kimostad, egy vékony késecskével gyukd által egynéhányszor, hogy a kemény izeket által metszhessed és könnyebben meglágyuljon a gyömbér. Miképpen kell a gyümölcsöt szárazon liktáriomnak bécsinálni. CCCLIX. A barackot hámozd meg szépen, mesd kétfelé, vesd ki a magvát, hintsd meg mindkét felől szép apróra törött fejér nádmézzel; rakd megént tiszta uj szitára, fedd bé valami vékony ruhával, hogy a legyek meg ne egyék, s tedd a napra; és gyakrabban forgasd meg szépen és azon adhatni be, minekutána megszárad. Más együgyüek meghámozzák a barackot, kétfelé metszik, a magvát kivészik, tiszta deszkára rakják; a nyers diónak, vagy mondolának fejér bélin lévő héját levonják; azután tiszta mézet vésznek, abban füszerszámot, borsot, gyömbért, szegfüvet, fahéjat, vagy akármint akarja, csak borsot is tésznek, s abba mártják a diót, vagy meghámozott mondolát és úgy rakják a barackot a közepibe, egy kis mézzel együtt. FINIS 124
