Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Túzokvártán
előtt volt-e táj, a szerelmet molekuláris biológiai kérdésként csupaszítani, vagy a GMO-k (genetikailag módosított szervezetek) miért annyira veszélyesek, vagy az ügyeletes elkenéseket végrehajtani. De akkor is megkérdem, minden illetékes hiszi azt, hogy akkor jó döntésekben volt részes? Nem akarom újból felhozni a Rákóczi úti ostorfákat, most milyen szép, pedig mennyire nem voltak partnerek a mai lelkes lokálpatrióták — akkor. Nem szemrehányás, csak emlékeztető. Másfajta tanulsággal. Ha csak részben értették is meg erős érzelmi töltésű soraimat, akkor a sorozat megírása, illetve újbóli kiadása nem volt hiábavaló. Volt értelme, mert Cegléd jövőjét szolgálta, nem címekért és nem obulusukért született írások sora. Obulusra úgyis mindig vannak jelentkezők... CKU2003. 11 (42): 6. KÉKCSILLAG - ÉS FEKETE GÓLYA Évekkel ezelőtt nagy feltűnést keltett Simon Tibor professzor előadása egy botanikai konferencián, amikor kijelentette a magyar növényhatározók tudós szerzője, hogy sosem lehet a flórakutatást lezárni, mert folyton fellépnek olyan változások, amelyek egyes megjelenésével, mások eltűnésével járnak. Ezt 12-13 éve magam is tapasztaltam, mert egyik helyen a fehér zászpa (Veratrum album) megjelenése, másutt a komis tárnics (Gentiana pneumonanthé) (eszmei értéke 10 ezer Ft) eltűnése számított új adatnak. De hogy a tarka sáfrány (Crocus variegata) olyan tömegesen húzódott le a Dolinából a Cegléd környéki fás allé-szélekre - meglepő. Sajnos, összességében inkább az a jellemző, hogy természeti értéket képviselő fajok eltűnnek. Tényleg eltűnnek? Löszfalaknál néhány éve szenzációnak minősült, hogy a csipkés gyöngyvessző (Spireea crenata) (eszmei értéke 30 ezer Ft) ismét előkerült. Kaptam is most az MTA illetékes bizottságától egy olyan feladatot, hogy Albertirsa-Pánd-Pilis térségében nézzek e fajnak utána. Nem könnyű feladat, de mint Fekete Gábor akadémikus jelezte, érdemes ennek utána nézni. Sokan az úttalan utakon poroszkáló botanikusokat hóbortos embereknek hiszik, pedig nagy felfedezések születnek belőle. Az idén ünnepeljük Kitaibel Pál, a legnagyobb magyar botanikus születésének 200. évfordulóját. Ha ő annyit és annyiszor nem gyalogolta volna át a történelmi Magyarországot, kevesebbet és bizonytalanabbul tudnánk a flóránkról... Azért tartozik a rövid íráshoz e néhány bevezető szakasz, mert a ligeti kékcsillag termőhelye és a fekete gólya fészkelő helye is csak az ún. terep-botanikának és terep-ornitológiának köszönhetően került tudomásunkra. 13 éve Facsar Géza 94