Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Túzokvártán
rózsaspecialistával a Dolinában két ritka vadrózsafaj termőhelyét lokalizáltuk és a Gyümölcskutató Intézet öreg platánjának ággyűrűjében pedig egy mediterrán rózsafajt is találtunk... Négy éve Barna Zsolt barátom invitált, menjünk ki a Dolinába a törpemandulák miatt és onnan tovább a Felső-Bereki-völgybe, mert ott meg ő mutat nekem valami szépséget és gyönyörűséget. Hozzáteszem, erről eddig semmiféle adatot senki sem közölt. És lám, ott lenn a horhosban egy domboldalon és annak legalsó mélyedékében a ligeti kékcsillag, Scilla vindobonensis (eszmei értéke: 2.000 Ft) kiterjedt termőhelye tárult elénk. Azóta még két alkalommal jártam ott, már egyedül, s a tőszám néhány ezres populációt képviselt. A hajtáscsúcsa narancssárga, a tőkocsánya vörösbama. Máris adódik egy taxonómiai probléma, mert majd csak kromoszóma-vizsgálatok dönthetik el, hogy a faj valóban az-e, vagy más, netán ritkább faj. Az egész Dunántúlon, a Mátrában, s a Duna mellett és a Tiszántúlon nem ritka, de itt Kitaibel sem botlott bele. Ez is tény, néha csak egy másik útra kell tévedni és megtörténik a csoda, új flóraadat birtokába jutunk. Szintén a véletlenek hívták fel arra is a figyelmünket, hogy a fekete gólya, a Ciconia nigra (250 ezer Ft) sem biztos, hogy tranzit faj felénk. Utalhatunk itt a Kecskéscsárdai iskolára, ahol a gyerekek egy télen át gondoztak egy fekete gólyát, amely jól átvészelte a zord hónapokat, mert etették és a Peije-ág akkor még langyos vizet vezetett a Geijébe, oda is járt. Akkor még az adatunk „csak volt”, semmi bizonyíték a tartós ittlétre. Amikor viszont a Kugla-major előtti országút mellett épp tarka sáfrány felmérést végeztünk, fekete gólyák előző évi előfordulásáról szereztünk értesülést. A májusi meleg napok alkalmasak voltak a felderítésre. Hangosak voltak az esték a békaszerenádtól, vagyis meglett a hangjel, hogyha e ritka faj fészkel a környéken, valahol építi is azt. Hát, sikerült azt felderíteni, de mert annyira jelentős eszmei értéket képvisel a faj, az olvasóknak be kell azzal érniük, hogy van tényleg egy olyan sűrű fás erdő, ahol tényleg lakott is a fészek. Ezért érthető, hogy aki netán veszi a bátorságot és szenvedést, és elmegy a Gerje-patak menti túrára, alkalmas időben a vízben leső fekete gólyapárral is találkozhat. Inkább Eurázsia keleti felében él a fekete gólya, igaz az Ibériai-félsziget kivételes terület. Nálunk sem sok helyen fordul elő (kb. 250-250 pár), a ceglédi adat ugyancsak nóvum. Május elején 3-5 tojást ül a tojó, de a hím is besegít. Nem szereti az újonnan épített fészket, a maguk által készített fészket a 2-3. évben használják csak „rendeltetésszerűen”. Nagy fészkeket szívesen foglal a gólyapár, kisebb igazítás és kibélelés után elkezdődik a nász. 32-35 nap után kelnek ki a fiókák, eleinte csak a hím, majd felváltva mindkét szülő eteti a kicsiket. Július közepén a fiókák már kitollasodnak. A közeli Gerje-patak vize és élővilága alkalmas környezet és táplálékszerzési hely számukra. Szeptember elején csapatokba verődnek, vegyesen a fehér gólyákkal és Közép-és Dél-Afrikában telelnek. A magyar nép folklórja nem 95
