Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Túzokvártán
különösen védendő faj, a szártalan csüdfíí (Astragalus excapa), amely az egyik homokdombon 50-6o tővel fordul elő. Szerencsére szinte észrevehetetlen, elfekszik (s talán el is bújik?) a talaj színén; a kénsárga virágait május elejétől hozza. A magérés-és szóródás augusztusban a legintenzívebb. Amennyiben járművek nem járják a termőhelyét, akkor a Duna-Tisza köze talán legnagyobb populációjaként megmarad a ceglédi terület. A megyénk északi felében él a gyapjas csüdfíí, amely a szártalan csődfíínél is jobban veszélyeztetett; de nem értéktelen faj a dolinái tölgyesek maradványainál élő édeslevelű csüdfíí (A. glycyphyllos) és a Vitéz-árok szomszédságában, ahol sokáig szennyvizet ürítettek le, zászlós csüdfíí (A. onobrychis) tenyészik nagy számban. Az árvalányhaj 9 faja fordul elő az országban, de csak két faja jellemző pusztai növényként az Alfoldön. Tehát Petőfi verseiben is megtalálható, a költő természetmítoszának fontos része. A magyar puszta olykor valós, olykor túlszínezett romantikájához csakúgy hozzátartozik, mint a környékünk egyes részeihez. Sajnos, nagyon pusztítják, szedik, de nem azért, mert cserkész-szimbólum, hanem mert virágkötészetben előszeretettel használják - festve is. Pedig védett növényfajokról van szó, így a kunkorgó árvalányhaj is az; bárhonnan származzon, erdőszélből, kunhalomról vagy homoki erdő tisztásáról gyűjtsék azt - tiltott. A toklász szálkája 30 cm hosszú lehet, spirálisan csavarodó, virágzata sok fíízérkéjű. Maga a növény akár 70 cm-es magasságot is elérhet, a pusztáinkon állományalkotó faj, s ha a terméses szálait nem gyűjtik össze, tömeges dísze az Alföld jellegzetes részeinek. Amióta a természeti értékek kapzsi pusztítása jellemző lett, egyre komolyabb bírságokkal sújtják a vétkeseket, mint a gyöngyvirág gyűjtőket Nagykőrösön. Ritkább a homoki árvalányhaj, az előzőnél mind virágzata, mind maga a növény kisebb, s előtte is virágzik, már május-június folyamán. A kunkorgó árvalányhaj legalább egy hónappal később virít. Mivel kisebb a termete és a virágzati szára, a gyűjtők mohósága is kevésbé fenyegeti, bár botanikai értelemben legalább olyan értékes, mint a másik faj. A nagykőrösi homoki erdőségek igaz szenzációja a homoki nőszirom, Iris arenaria, nyílt homoki és lösz sztyeppék védett faja. A gyöktörzse vékony indákat fejleszt, a csúcsukon gyakran gumósak. Kistermetű, csak a jó napos helyeken él meg, utak mellett vagy vágásokban találhatók szép állományai. A lepel (mivel egyszikű) halvány, piszkossárga, azaz homokszínű, de a torka halványkékes árnyalatú. Toktermése viszonylag nagy, látszólag felfúvódott, benne nagyszámú mag képződik. Mind vegetatív, mind generatív módon képes szaporodni. Egyetlen tő eszmei értéke 10 ezer Ft. A nemzetség többi faja, az apró nőszirom kivételével - nedves élőhelyeken fordul elő. Különösen veszélyeztetett a magyar nőszirom, csak a Cserhátban és a Zempléni-hegységben él meg. A szibériai nőszirom (Iris sibirica) megvan mind Cegléd határában, mind pedig Nagykőrös környékén, amely az utolsó eljegesedés egyik értékes reliktumfaja, s egyben sejteti, hogy a valaha volt turjánosok határa hol húzódott errefelé. A korcs nőszirom (/. spuria) is él a közelben, Albertirsa felett 91
