Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)

Túzokvártán

a Dolinában, de a pázsitos nőszirom (/. graminea) nincs meg nálunk. Ahol időszakosan víz csillog az övárkokban, ott várhatóan a sárga nőszirom (/. preudacorus) is megmaradt, védett ugyan, de azért elég gyakori. Nem tévesztendő össze a sárga liliommal. A homoki (/. arenaria) és a sárga nőszirom kivételével a kék, liláskék, sötétkék lepelszín jellemző a többi /rá-fajra.

Tilos bármelyiket is gyűjteni, de felesleges is, hiszen a legtöbb faj kultúrváltozatát pompás küllemben virágnemesítők már előállították. Rizómája ibolyaillatú, ibolyagyökeret adja, kivonatát illatszerként használják.

CKU 1999. 7(47): 14.

ELTŰNT TERMÉSZETI ÉRTÉKEK NYOMÁBAN

Végezetül érdemes felidézni, s emlékeztetni a t. Olvasókat, akik 1997 óta figyelemmel kísérték az írásomat, hogy különféle okok miatt bizony mennyi érték tűnt el Cegléden (is) a XX. században. Okai sokfélék, sőt nem mindig fedezhető fel esetükben tudatos rongálás, bár az is akadt, a tudatlanság vagy a kellő körültekintés hiánya annál többször tett kárt. Csak néhány szólamszerű vélemény: kinőtte magát a város, korszerűtlen, arrafelé szeretne bővülni, a rossz téesz csak e legelők által képes boldogulni, gyeptéglát nyerni, csak két tehénkém van (ami lehet tizenkettő is a Csíkosszélen), vagy kell a terület erre, arra, amarra - az akácok és az ezüstfák pedig megoldják az oxigénkérdést.

Nem érdemes folytatni a példákat, ezek ugyanúgy történelmi baklövések, mint ahogy „privatizálva lettünk”. A legtöbb rombolás és rontás már nem visszafordítható, de legalább a tanulságai maradjanak meg az olvasó és gondolkodni képes embernek, hogy egyre ritkábban történjék olyan döntés, amit csak az motivál: hatalmon vagyunk!

Nyilvánvaló, hogy különösen a ’45 utáni változásokat könnyebb ellenpontozni, viszont az előtte lévő bajokat sem feledtetheti a békésen felejtő nosztalgia. A Geije mellett, a Csíkosszél végében gyöngyvirágos tölgyes maradványok voltak az 1930-as évek elején. Nyújtó Ferenc mesélte egyszer, hogy a nagymamájával sűrűn kijártak oda gyöngyvirágot szedni, hogy korán elvesztett édesanyja sírjára friss virág kerüljön. Ma a helyén nyárfacsoport, sok parlagfű és a zörgőfíí nagy tömegben található... Vagy mi lett az Iskola dűlői komis tárniccsal, a drénezés olyannyira jól sikerült, hogy hírmondó sem maradt az őszi mélykék támicsvirágból.

Volt egyszer a Postarét is igazi szépségében, ilyenkor az őszi kikericsek lilája tette pompássá, vagy odébb a nagy füzes facsoport közelében még a ’80-as végén is virítottak sárga kikericsek, vagyis vetővirágok. Megtörtént aztán a foldéhség ki92