Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Pókbangó, Ophrys sphegodes
a 400 milliót. Mégis rombolják! Pedig e területek a nemzeti értékeink nagyságát növelik. Akik e területeket védik, nem hóbortos emberek, hanem igazi hazafiak. Ilyen sovány réteken a nagy tápanyagigényű és kb. 30 cm magas füvet igénylő tehenek mérhetetlen nagy pusztítást okoznak, mert nem tudnak megfelelően táplálkozni. Ennek tudomásul vétele nem tolerancia, hanem nemtörődömség és cinkosság kérdése. Jó lenne az „Élhető Magyarország” és „Zöld Magyarország” szempontjait is figyelembe venni, hiszen amikor szovjet lőtér volt ott a Csíkosszélen (hosszú í-vel írandó!), nyugodtabban fejlődtek az orchideák. Ma minden tavasz az értelmetlen csatározások időszaka, felesleges feszültségek forrása a védelem megszervezése. Csak annyi tehenet kell tartania bárkinek, amennyit takarmányozni tud a saját földjén, saját bukszájából. Cegléd városa a pókbangók városa, az ittlakókon is múlik, hogy ezt a kitüntetőjelzőt meddig viselheti, amikor messziről jött idegenek, sőt kutatók e területek felől érdeklődhetnek, öröm nekünk. A pókbangó ugyanis a legutolsó köztes felmelegedésnek becses reliktuma, vagyis természettörténeti örökség, ugyanúgy, mint Kossuth tisztelete. CKU 1998.6(28): 9. CSENKESZEK Talán kicsit értetlenül fogadja az Olvasó, miért kerültek e sorozatba a csenkeszek, mert a Cegléden élő fajok nem védettek. Oka egyrészt az, hogy talán nem kellően tudott, igen fontos társulásképző fajok alkotják a nemzetséget, másrészt szinte egyedüli „dajkája” a nemzetközi hírű ceglédi pókbangóknak. Nélkülük e ritka orchidea-faj nem élne meg városunkban! A Vörös könyv szerint a Fasúíca-nemzetségben három faj védett, ezek a dalmát (F. dalmatica), a lila (F. amethystina) és a magyar csenkesz (F. vaginata) (KTM 12/1993. sz. r.). Viszont a két pókbangós réten, amelyek szikesedő száraz sztyepprétek - a Festuca rupicola (pusztai csenkesz), a magyar csenkesz, a F. pseudovina (sovány csenkesz) és a F. valesiaca (vékony csenkesz) kiemelkedő értéket képviselnek - az előbb említett okok miatt. A Festucetum rupicolae és Festucion vaginatae társulások ezért is fontosak. A társulásalkotó fajok legalább annyira a csenkeszek jelenlétének köszönhetik létüket, mint pókbangók. A mélyebb fekvésű részen, ahol a Csíkosszél mocsári kardvirággal (Gladiolus palustris) pompázott, a mezofil csenkeszek (a nádképű
