Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Pókbangó, Ophrys sphegodes
- F. arundinacea és a réti csenkesz - F pratensis) fordulnak elő. Levélméretüket, szöveti szerkezetüket mint megkülönböztető bélyeget használják. Több mint két évtizedes kutatások után a következő fajok meglétét s pozitív hatását sikerült kimutatni, amelyek virágzásban nagyjából szinkronban vannak a pókbangókkal, de az őszi aszpektus fajait már ilyen mértékben nem vettük sorra. Ezek a fajok a következők: lila ökörfarkkóró (Verbascum phoeniceum), gyíkpohár (Blackstonia acuminata), ligeti zsálya (Salvia nemorosa), homoki útifű (Plantago arenaria), pusztai madártej (Ornithogalum orthophyllum), farkas kutyatej (Euphorbia cyparissias), sovány perje (Poa triviális), rezgőpázsit (Briza media), orvosi gyermekláncfű (Taraxacum officinale), tejoltó galaj (Galium verum) stb. Nagyon érdekes különbségek mutatkoznak a két pókbangós rét között, elsősorban a talaj nedvességtartalma segíti a diverzitás szélesedését és a fajbeli különbségek hangsúlyozását. A területek ökotópját felértékeli, hogy gazdag a rovarviláguk, több pókfaj, számos hangyafaj, valamint egyes hártyásszámyú rovarok, lepkék élőhelye is. A tavaszi, nyári és őszi aszpaktusban egyaránt virágzik az útszéli bogáncs (Carduus acanthoides) és a katángkóró (Cichorium intybus), melyek búvóhelyet és élelmet biztosítanak egyaránt a különböző rovarfajoknak. Az eddigi ismereteink szerint a pókbangókat e társulásokban itt is megélő hártyásszámyú rovarok porozzák be, mint a fémes rágólégy (Dolichopus aeneus), a fekete bányászméh (Andrena morio) és a csigalakó faliméh (Osmia aurulenta) szerepe bizonyítható, de a gyepi hangya (Tetramorium caespitum) és a maggyűjtő hangya (Messor structor) populációk a pókbangó magvak terjesztésében is fontos szereget játszanak. A csenkeszekről adtunk áttekintést, de az elméleti természetvédelem (és konzerváció biológia) bonyolult életközösségi, függőségi alrendszerei nélkül sem a csenkeszek jelentősége és szerepe, sem a pókbangók „titkai” nem lennének érthetők. A stabil ökológiai rendszereket felborító mezőgazdasági tevékenység (műtrágyázás, peszticidek használata), racionális rét-legelő használat, kommunális szennyeződések, értelmetlen parcellázások, talajmunkák (pl. fogasolás), a vízjárásos területek szakszerűtlen feltöltése (erre a ceglédi példák bőségesek), gyepmotorozás beláthatatlan károkat okozhatnak, mint ahogy már okoztak is. CKU 1998. 6 (22): 12. KIKERICSEK A Gerje menti üde réten az őszi kikerics, a körösi erdők egyes részein, vágásokban, utak mellett pedig a homoki kikerics fordul elő. Főleg az előbbi mérgező 9
