Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Szalakótapárok
SZALAKÓTAPÁROK Már volt korábban szalakóta-év is, amely a természetvédők azon törekvését jelzi, hogy a különlegesen veszélyeztetett fajokra szükséges irányítani a figyelmet - védelmük és megmaradásuk érdekében. De magának e madárfajnak az ismerete alig jellemző a hétköznapi életben. A régi népéletben sem igen van hagyománya; érthetetlen, miért... Annál több népdal szól róla a dél-európai, kisázsiai és középázsiai népek ajkán. Április végén érkeznek költeni hazánkba a trópusi Afrikából, és vissza szeptemberben indulnak el. Az „érkezési fáradalmak” kipihenése után május végére esik a nászidő, többnyire a zöld küllő, fekete harkály elhagyott odúja vagy természetes odúk kínálják a fészekhelyet számukra. A szürke és fehér nyár, a fíízfajok legtöbbje, a kocsányos tölgy, de idős gyümölcsfák is alkalmas odút nyújthatnak a szalakóták számára. A 3 m-nél magasabban elhelyezkedő fészekodút különösen kedvelik. A tojó a fészekbe 4-6 tojást rak, halványzöld színű a tojás, két és fél hét után kelnek ki a fiókák; a kotlás és etetés mindkét szülő feladata. Négy hét után annyira megerősödnek a fiatal madarak, hogy már elhagyhatják a fészket. Érdekességnek tűnik, hogy 5-10 nappal a fiatal madarak kirepülése után, még hazajárnak a fiatalok táplálkozni, így hatalmas teher hárul a szülőkre. Jelentős súlyveszteséget mégsem szenvednek el, mert a sáskák, tücskök és szöcskék ekkor mutatkoznak a legnagyobb számban. A szalakóták legtöbbször 3-4 fiókát tudnak felnevelni egy fészekből. Több ornitológus vizsgálta a szalakóta, Coracias garrulus táplálkozási szokásait. A madár lesből támad, rárepüléssel éri el és utol a rovarokat, természetesen a nagyobb testűeket és feltűnőbbeket kedvelik. Még az éj eleje sem akadályozza meg a szorgalmas vadászgatást, a cserebogarak rajzása, tömeges megjelenése különösen gazdag táplálékot biztosít számukra. Szükségből a Gerje-patakhoz húzódva kisebb békát, gyíkot, sőt olykor fiatal siklót is elkaphat. A szalakóták figyelő helye jellegzetes: vasúti sürgönykarók, villanyvezetékek, magas fák száraz ágvégei, szénaboglyák teteje alkalmas arra, hogy minden mozgó lényt észre vegyenek. Sokszor csak az elhagyott pompás tollai jelzik, itt vagy ott szalakóták élnek. Különösen a Duna-Tisza közén jelentős az állományuk, mind a Kiskunsági Nemzeti Park területén, mind a Cegléd környéki réteken, legelőkön szívesen vadásznak. Ennyiben a revír (élet-és költési tér) területét állandónak tekintjük, gyűrűzés nélkül a becsült állomány a következőképpen alakult 1997-ben: Cegléd-Ceglédbercel között a Gerje mellett 4 pár, Cegléd-Törtel között 3 pár, Törtel-Tószeg között 3 pár, Cegléd-Csemő-Lajosmizse között 4 pár, Csemő-Mikebuda-Albertirsa-Tápiószentmárton között s mentén 4 pár költőhelyét regisztráltunk. Egyetlen példány, fióka vagy termékeny tojás eszmei érteke 250 ezer forint. 73
