Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Szalakótapárok
Védelme egyrészt az odvas fák meghagyását (vágás utáni újulatban, fiatal gyümölcsösben, fiatal nyárasokban nem tudnak költeni) s a rétek, legelők vegyszermentes művelését igényli; másrészt költőodúk kihelyezésével, amit Barna Zsolt nagy reménységgel végzett, segíthetjük. De barbár és ostoba emberek az odúkat 3-4 magasból leszerelték! Pedig megérdemelnék a szalakóták a védelmet, mert hiszen a gyurgyalaggal és jégmadárral együtt a legszínpompásabb és veszélyeztetett madaraink. CKU 1998. 6 (43): 9. TÜCSKÖK, SZÖCSKÉK, SÁSKÁK Az egyenesszámyú rovarok közül többnyire a károkozó fajokat ismerik, talán leginkább a sáskajárások tragikus élménye ivódott be az emberek emlékezetébe. Például néhány éve Tatárszentgyörgyön „indult meg a talaj színe”, s korábban pedig az abonyi határban mozdultak meg veszélyes mértékben a sáskák. Csak a véletlennek köszönhető, hogy elmaradt a sáskajárás, a nagy pusztítás, ami koránt sem volt ritkaság a Kárpát-medencében. Az inváziók oka gradációs zónák kialakulása, amelyet a kárpótlások utáni parlagföldek jócskán biztosítanak az állatoknak. A lótücsök (Gryllotalpa gryllotalpa) testmérete és károsítása a kertészek előtt jól ismert, a szervestrágya halmok azonban csábító csalogatok, amellyel az összegyűjtésük sikeres lehet. Ha csalinak nem is rossz, de a kóbor macskák és rágcsálók ugyancsak szívesen fogyasztják azokat. A tücskök és szöcskék hosszúcsápúak, ennyiben térnek el a rövidcsápú sáskáktól. A tücsök szárnya fejletlen, az ugrólábuk segítője, de a szöcskék egészen jól repülnek is. Az erdélyi kurtaszámyú szöcske (Pholidoptera transsylvanica) és a magyar tarsza (Isophya costată) a leginkább veszélyeztetett magyar endemizmusok, de már a tőrösszöcske (Gampsocleis glabra ) és a furészlábú szöcske (Saga pedo), valamint bizonyos tarszák szintén védendők, s legalább ennyire kutatni is érdemes e fajokat. Ugyanis a szervesanyag lebontási rendszerekben fontos lények és több madárfajnak jelentenek táplálékot (pl. szalakótáknak). Az 1993. évi KTM rendeletben 13 sáskafajt soroltak a védett fajok közé, eszmei értékük 2-10 ezer Ft között változik, így az ál-olaszsáska (Paracaloptenus caloptenoides), az eurázsiai rétisáska (Stenobothrus eurasius), a keleti vándorsáska (!) (Locusta migratoria), a rövidszámyú hegyisáska (Arcyptera microtera), a sisakos sáska (Acrida hungarica), a szép (Arcyptera fused) és a vöröslábú hegyisáska (Odontopodisma rubripes) egyetlen példánya 10.000 Ft értékkel szerepelnek 74
