Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)

Turjánok titkai (mocsári teknős, vízisikló)

ámuldozás, hogy a lábuk még mindig mozog a szerencsétlen páriáknak. Főleg a kaszáspókokkal játszadoztak így a gyerekek. De a futópókok (Philodromus margaritaceus) és sárgapettyes törpepókok (Euryopis flavomaculata) eleve „nem alkalmasak” ilyen mutatványokhoz. A Földön mintegy 25 ezer fajuk él, petéből fejlődnek ki, többszöri vedléssel.

Néhány további érdekesség a pókokkal kapcsolatosan. Az egyik, hogy a rajzfilmek vízipókja valójában valamelyik molnárka-faj, vagyis nem pókféle; s hogy a tarantella-pók (Lycosa hispanica) milyen természetű, csak legenda... Ennek köszönhető viszont a zeneirodalom egyik virtuóz játékformájának és műfajának is az elnevezése. Általában megalapozatlan a félelem a pókoktól, a madárpókok eleve a trópusokon élnek, mégis számos fekete mágiás cselekményben szerepet adnak nekik.

Kb. 20 éve Cegléd környékén járta az a hír, hogy a váratlanul meghalt fiatal lányok (Cegléd, Törtei, Kocsér, Abony) koporsójából madárpók mászott elő. Csak mende-monda volt, semmi alapja sincs. Főleg nők esetében, mint balsors, látszik az ijedt tekintet, ha pók kerül az útjukba, ez az arachnofóbia, póktól való félelelem. Ehhez képest a szintén nőkhöz kötődik, egy női ruhadarabhoz kötődő „hangyásság” egészen mást jelent - a férfiak nagy örömére...

CKU2003. 11 (10): 10.

72