Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)

Előszó

A drámai változásokat, nemcsak a gátak, az emberi kultúrák, hanem maga az élővilág is nehezen viseli. Mit lehet tenni? Talán elsőként meg kellene tanulni „környezetül”, mert az, hogy egy-egy ritka növény-és állatfajt megtaláltunk és leírtunk a tudományos közvéleménynek - s nem a véletlen következménye volt. 40 körüli növénytani és 30-nál valamivel kevesebb állattani nóvum nem kevés siker másfél évtized alatt.

Persze ez - hangsúlyozzuk - nincs magától, mert sokszor egészen komisz körülmények lehetnek a természetkutatók társai. Hideg vagy forróság, kullancsveszély, kóbor kutyák, úttalan utak, rosszindulatú és érteden emberek, fokozott fizikai igénybevétel mind-mind olyan sajátosságok e különös munkában, amelyek sem az olcsó népszerűség, sem a gyors karrier „illatos virágait” nem neveli. És az sem elhanyagolható, hogy minden erőfeszítés hiábavaló, ha e munkához az épített környezet, a település- és úthálózat, valamint racionális környezetgazdálkodás nem kapcsolódik. Szűklátókörűség már nemcsak környezetet, hanem emberi civilizációkat is el tudott pusztítani a történelem folyamán.

Nem a tennészetet kellene legyőzni, hanem megérteni annak törvényszerűségeit, és a szerint élni vagy inkább létezni? Cegléd városának Önkormányzata és a TIT Teleki László Egyesülete nemcsak megértette, hanem „reálisan” támogatja e természetismereti munkát.

2007. október 4-én, Assisi szent Ferenc napján

Surányi Dezső

6