Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Előszó
Egy kis születő Életnek: „A tövisek között növő mirtus is - mirtusz." ELŐSZÓ Mind az Olvasó, mind a szerző is elgondolkodhat, hogy másfél évtizeddel az „Éden a Duna-Tisza közi Pest megyében” c. kötet megjelenése után miféle újdonságok lehetnek a flórában és faunában. Bizony van, ami elégséges indokát adta az új mű megjelenésének, az új adatokat közzétette a város most tizenöt éves, kamaszkorú hetilapja (Ceglédi Kék Újság) éveken keresztül. A természet hosszú történetében 15 év, csak egy másodperc töredéke csupán, de mégis jelentős ismeretek születtek 130 növény- és 140 állatfajról. A felesleges és álságos politizálgató órák, napok, hetek, hónapok helyett, ez az időszak módot adott arra a szerzőnek, hogy Dél-Pest megyét az 500-500 méteres kvadrátok helyett 50x50 méteres kvadrátokra zsugorítva újból átvizsgálja. Megvolt az indoka - és meg lett az eredménye: egyes fajok eltűnése, mások váratlan felbukkanása csak így volt igazolható. Sajnos, azt is szükséges megemlíteni, hogy adott időszakban számtalan adatközlő jobblétre szenderült, de itt hagyták megfigyeléseiket, tapasztalataikat - önzetlenül. Viszont születtek újak, fiatalok, akik 14 szakdolgozatot, 9 diplomamunkát, 3 doktori értekezés részbeni témáját választották e kistájból. Félszáz körüli friss adat került be az új növényhatározóba, de nem kevesebb a zoológiái újdonságok száma sem. Nincs és nem is lehet lezárt vagy helyesebben nem lezárható flóra- vagy fauna-kutatás, hiszen a flóra és fauna folyton és dinamikusan változik. Ahogy Szimplikiosz óta a görögök mondták: üavrá pét (Panta rhei), azaz minden változik... Amikor ebben az évben a legnagyobb magyar botanikus, Kitaibel Pál születésének 250. évfordulóját ültük, arra is célszerű figyelmünket irányítani, hogy a nagy társadalmi igazságtalanságok enyhítésére biztosan helyes birtokrendezést hajtottunk-e végre. Azzal, hogy sokak őseinek keserűségét mindenképpen a leszármazottaknak biztosított új birtoklással kellett-e feledtetni, a magyar nemzet természeti értékeinek gyorsuló pusztulása láttán - kétséges. (Elég csak a vetővirág, a gólyatöcs, az ugartyúk s a komis tárnics eltűnésére gondolni...) Nem látványos, nem könnyen felismerhető, de az evolúció - ha tetszik, ha nem - működik, hiszen új nemzetség- és fajhibridek, mutánsok jelennek meg. Változik s megváltozhat egyes növény- és állatfajok környezeti érzékenysége, ellenálló képessége, amit azonban teljes mértékben „felülírnak” a klímaváltozások következményei. 5
