Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Baglyok Cegléden
eperfák mellett az öreg vadnarancs tövek, koronaakác sövények, líciumos bozótok egy régi ízlésvilágot dokumentálnak. Az óplébániai História Domus I. kötetében így olvasható, hogy az egyháztanács döntött a líciumdugványok ültetéséről, aminek kerítés volt a funkciója a Kálvária-temetőben. A fák, csetjék, lágyszárú virágok szimbólumot is kifejeznek, a vadmeggy nagyon pejoratív értelmű (szerelemgyerek fája) - szerencsére ennek jelentése kikopott az emlékezetből, a somfa (aki gyilkos kezétől halt meg) is rossz ómen. Az almafa azonban a szeretet és hűség jelképe, van rá példa a Ref. Öregtemetőben is. A szilvafa, vadszilva bokor akár a női holtak fejfája is lehet, a körte (itt nem tudunk róla) pedig férfira utaló sírjel volt. Az örökzöldek (tuja, hamisciprus, kúszó boróka, mahónia, örökzöld kecskerágó, borostyán stb.) a feltámadást, az örökéletet jelzik és hirdetik. De a bukszus, vagy a pálmaliliom (jukka) eltérő értelmet kap a temetőkben: az elmúlást idézik, az ember halandó mivoltát. Ahol a sírokat elhanyagolják, vagy mert elhunytak a hozzátartozók is, a „vadon meg visszaveszi a magáét”, mint mondta s írta Boros Adám egykor. A kecskerágó, a pusztai meténg, a mogyoró, esetleg a törpemandula „visszatér” a temetőkbe, amelyeknek a helye néhány méterrel magasabb térszint is jelent, mint a környezetük. Az akác szinte már önálló életet él temetőinkben, pedig tömeges megjelenése az országban csak a XIX. sz. első felére datálódik. Petőfi több temetői és sírokkal kapcsolatos versében említette a temetői akácfákat. Voltak s vannak időről-időre olyan fák, melyeket divatból ültetik a temetőkbe, de egy faj sorsa érdekes. A szomorúfuzé - mivel vizes élőhelyet kedvel - a temetőkben nem biztos a maradása, de a sírkövekre vésik, mint a gyász és fájdalom Bibliából átvett jelképét. A ceglédi temetők ritkaságnak számító fajokat is befogadnak, bizonyos kövirózsák, vatjúhájfélék, gyepet adó növények (akár szegfufélék is), továbbá efemer virágok (árvácska, szegfufélék, őszirózsa, liliomok, tulipánok, vagy más hagymás virágok is, tátika stb.) s továbbá aktuális virágok szép számmal fordulnak elő. A begóniák, egy-egy hortenzia (bár a Duna-Tisza közi meszes talajokba nem igazán való), seprűzanót, díszlibatop, búzavirág és szarkaláb valóban csak meghatározott ideig virítanak. Mindenszentek előtt már egyre nagyobb számban nyílnak viszont a krizantémok a temetőkben. Ez a napszak sajátosságok miatt van így, mivel a rövidülő megvilágítás a virágzást kiváltja a növényekben. Félszáznál több változatot, formát sikerült eddig azonosítanunk Cegléden, amelyek a virágzat alakja, formai jellemzői, színe, illata, termete, virágzati helyzete stb. alapján igen különböző, hozzátéve azt is, hogy a fiziológiai sajátosságokban ugyancsak nagyon változatosak a krizantémok. Talán a legértékesebb a kis-margaréta-virágzatú és illatos krizantém, amelyet a hideg napos idő dacára is mámorosán látogatnak most a vadméhek és a poszméhek, szinte jelezve a természet örök megújulását. A Ref. Kistemető bejárata mellett fiigebokor áll, a régi görögök meggyőződése szerint az Alvilág kapuja, ha még megőrződött volna az ősi szimbólum, nevezetesen hogy a füge édeni gyümölcs, kapcsolatban áll a bűnbeesés történetével, 50
