Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Városlakó denevérek
szinte összekötözi háncsokkal, majd puha anyagokkal, mohával béleli azt. Zárt a fészke, amelynek nyílása alatt egy erősebb szál vagy ágacska áll ki, ezen kapaszkodva etetnek a szülők. Két hetet ülnek az ökörszemek a tojáson, 6-7 fiókát nevelnek. Érdekes, talán zavaró céllal is teszi a hím, ugyanis 2-3 fészket készít, s a tojó dönti el, melyik lesz alkalmas az utódok felnevelésére. Kirepülés után a fiókák még együtt maradhatnak, ilyenkor a szülők még etetik őket. Rovarokat, hernyókat, petéket, apró fümagvakat fogyasztanak. Télen csapatba verődve kóborolnak. Több cinegefaj él és „ügyködik” a város és környezete tájékán. A téli madáretetések kedvezményezettjei ők, akik csak a fajtársakkal békések, pl.: a széncinege nem tűri a kék cinege és a kormos cinege társaságát. Talán a függőcinege (Remiz pendulinus) tanult belőle, mert legkevésbé keresi az ember gondoskodó társaságát. Fűz-nyár ligetek, mocsaras helyek, mélyedékek adta életkörülmények kedvezők számára, fészket legtöbbször a fűzfák magasabb, korona széli ágain alakítja ki. Zacskóalakú fészket épít, amelyhez minden növényi s más rostos anyagot felhasznál. A röpnyílást mindig szabadon hagyja. A függőcinege évente kétszer kotlik, mindkét nász után 5-7 tojást rak, de csak a tojó üli a fészket; ezért a hím eteti a tojót is, a fiókákat is. Sok pók, hangya, s levéltetvek, valamint apró gyommagvak került már elő a begyükből. Télidőben délebbre hozódnak, de nem igazán vonuló faj. Elhagyott fészkeit ismerjük Cegléd környékén, rejtély számunkra, hogy miért kell a fészküket levenni. Csak nem azért, mint a kis Móra-hősnek, aki ebben járt télen az iskolába... A széncinege (Parus maior) igazi odúfészket birtokol, de még a fém villanyoszlop nyílásán bebújva is fészkelhet. A hímek február közepén-végén fészkelő helyet és körletet (revírt) foglalnak, de a fészekkészítés és bélelés igazi „női munka”. A nász után 6-13 tojást rak, de csak a tojó üli a fészket, s ha mégis kirepül, a tojásokat gondosan betakarja. Kétszer költ, a második fészekalj június végén figyelhető meg. Nagyon szorgalmasan fogyasztják a rovarokat, még a relatíve nagy példányokat sem kímélik, bizonyára a nagyszámú utód táplálása szoktatta rá őket. A fiatalok csak rövid ideig maradnak együtt, de télen csapatban kóborolnak a különböző korú és genetikai származású egyedek. A kék cinege (Parus coeruleus) annyiban keres másfajta fészkelő helyet, mint a széncinege, hogy a fészkük főleg öreg, odvas fákban találhatók. A magasabb pozíciójú és kisebb nyílású odú a kedvence, bár a széncinegével konkurenciában is állnak. Kéthetes kotlás után 6-14 tojásból kelhet ki fióka a fészekben; szükséges is, mert e fajnak csak egyetlen nemzedéke van és nagy a halandósága. Tápláléka hasonlít a többi cinege fajéhoz, a táplálékgyűjtésnél viszont gyakran lefelé függeszkedve mutatkozik (azonosító bélyeg). A kék cinegék vegyes csoportokban kóborolnak télen, tehát a szén-és barátcinegékkel, sőt királykákkal, csuszkákkal és fakúszókkal együtt. A kormosfejű (Parus montanus) és búbos cinege (Parus cristatus) csak elvétve mutatkozik nálunk, 33
