Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Városlakó denevérek
ISMERETLEN ISMERŐSÖK: „HÉTKÖZNAPI” MADARAK A címbeli megfogalmazás azt igyekszik hangsúlyozni, hogy akadnak olyan madárfajok, melyekkel nap, mint találkozunk, találkozhatunk a városban. A házi veréb (Passer domesticus) színe a ceglédi porhoz, részben a sárhoz hasonlatos. Kárpáti Aurél előszeretettél és joggal használja ezt a jelzőt a szülővárosára. Ennek ellenére, a házi veréb büszke, nem szégyenlős, sőt inkább szemtelennek minősíthető: mindenütt jelen van. A városi állománya 5-6 ezer körüli, vagyis csökkent a számuk, mert egyes ragadozó madarak elszaporodtak, s „rájuk szoktak”. A temetők, s a városi akácfáktól, a lámpaburáig és az ereszaljáig, a gólyafészek alapjáig mindenütt fészkelhetnek. A Dohány utca fénycső oszlopsorában, egyetlen kivételtől eltekintve, a védőlap mellett, kusza fucsomók lógnak ki - jelezve, hogy mindegyikben házi veréb család költözött. Állandó madár, s fészkét megőrzi, hiszen évente háromszor költenek a veréb családok. 2-6 tojást rak egy-egy ciklusban, inkább a tojó kotlik, 2 hét után kelnek ki a fiókák, s még 2 hét - a fiatal madarak repülnek is. A fészekvizsgálatok szerint az állomány évente 3-4-szeresére gyarapodhatna, de rendkívül magas a mortalitásuk (ragadozó állatok, közlekedés áldozatai) és rövid életűek. Kisebb részben növényi táplálékokat, zömében különféle rovarféleségeket, hernyókat fogyasztanak. Egyik nagy „éjjeli menedékhelyük” volt a Vasútállomás hársfái, amíg macskabaglyok nem költöztek a padlásra. Azóta csendes az állomási éjszaka. A mezei veréb (P. montanus) elterjedése kisebb Cegléd térségében, mint a közeli rokonáé, s nem is telepítették be - mint nehezebben honosodó fajt - a déli féltekére Fokvárostól Ausztráliáig. Nem keresi az ember közelségét, fészkeik mezővédő erdősávok akácfáin, más lombos fákon, legkevésbé azonban nyárfákon találhatók. Elénkebb színű, mint a házi veréb. Csak kétszer költ, szépen bélelt és puha fészket készítenek; 4-7 tojást ülnek a tojók. A 2 hetes kotlás után 2 hétig fejlődnek a fiókák, s lesznek röpképes madarak. Kizárólag rovarféleségeket fogyasztanak, de a kifejlett példányok apró magvakkal is táplálkoznak. Csoportosan rátelepedve a gabonatáblákra, a napraforgó tányérokra, komoly kárt okozhatnak a mezőgazdaságban. Nagy területet járnak be, még Csehországban gyűrűzött példányokat is fogtak már Albertirsán... Téli hónapokban a vetési varjú (Corvus frugilegus) emberközelbe is merészkedő, tömegesen jelentkező faj. A hulladéktároló telepeken több százas csapatokban keresik a táplálékot, itt csak elvétve mutatkoznak a dolmányos varjak (C. cornix). A két faj természete, állománya és táplálkozási szokásai különböznek bizonyos mértékig, mégis azonban hibrid példányokról is tudunk. Irodalmi megjelenítésben a „pápista” és a „kálvinista” jelzőt túlbuzgó hívők után Arany János is rájuk sütötte a népi szóbeszéd nyomán. 30
