Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Városlakó denevérek
A vetési varjú hasznos, káros voltáról régóta viták folytak, még a század eleji helyi sajtóban is; de tény, hogy a mezőkön hihetetlen mennyiségű rovart, lárvát és apró rágcsálót pusztítanak el; természetesen a diófák és a mogyoróbokrok termése kísértésbe hozza őket...Vagyis mindenevő madár, sőt még a gyümölcsöt, sőt a dögöket is megeszik. Telepekben költenek, nem ritka 80-100 fészek sem egy csoportban, amelyek akácon figyelhetők meg leginkább. De parki fákon komoly egészségügyi veszélyt jelentenek. A gerleirtáskor annak idején ezt is meg kívántuk szűntetni Cegléden, mert a varjak ürüléke súlyos szembetegséget, akár vakságot okozhat. A fészekalja 4-6 tojásból, szinte ugyanennyi fiókából áll, kora tavasztól kotlik a tojó. Az etetés nagyrészt a hímek dolga. Egy hónap alatt fejlődnek ki a fiókák, de még két-három hétig a fiatalokat ellátják a szülők. Régen a tanyasi gyerekek, halászok az ártereken a fiókákat összeszedték, állítólag kitűnő leves készül belőlük. A dolmányos vatjú csak ritka fás részeken költ, nem jellemző rá a kolóniaszerű fészkelés, de azt nem lehet tudni, a. két faj állományában miért van ekkora eltérés. A költés, a táplálkozás és a fiókák etetése ugyanolyan, mint a vetési vatjúknál; viszont köztudottan fészekrabló (tojás, fióka egyaránt), a dögevő volta miatt meg a hollók konkurensei. A csóka (Coloeus monedula) igazi urbán faj, pl. a Református Nagytemplom tornyaiban több tucatnyi pár költ, egymással és a varjakkal - főleg kettős front idején hatalmas légiharcokat vívnak. Évente egyszer költ, 4-5 tojást rak laza fészkébe, a tojó kotlik, de mindkét szülő eteti a fiókákat. Sok fióka pusztul el, mert a tojások kora eltérő, s idősebbek, pedig nem szeretnek a kisebbekkel versengeni a táplálékért. Fészekrabló is, a városi galambok, balkáni gerlék és a rigófélék fészkeit dézsmálják meg. Állandó faj, de északabbi tájakból is érkeznek csóka vendégek, vagyis télen jelentős populációk vadásznak rágcsálókra is. A szarka (Pica pica) sem ismeretlen faj, bár csak a kertes részeken, mezők és gyümölcsösök környékén találkozhatunk velük gyakrabban; legbelső fészke a városban a szérűskertben volt. Bokrokon, fákon építi fészkét, de elhagyott épületeket akár 25-30 egyedből álló csapatok is lakják. A galagonyás, az ezüstfás, kökénybokrosok, sőt elhagyott varjúfészkek kínálnak számukra fészkelő helyet. Nagyon figyelmes, ravasz madár, csak dúvadirtás idején összefogással lehetséges kilőni, akkor is a fészkekben, aminek azonban számos hasznos madár (pl. kék vércse!) is áldozatul eshet. Kb. húsz éve Szabó Dezső vadász egy szarkafészket lőtt ki, s benne 3 albínó fióka is volt. Március végén van a násza, a laza fészek kibélelése után 5-8 tojást rak; a tojó kotlik, de a kelés után mindkét szülő eteti a fiókákat. Az egy hónapos madarak már jól repülnek, de akár még egy hónapig is visszatérnek éjszakázni a fészekhez. Rovarokat, de még a burgonyabogarat is nagyon kedveli; kisnyulat, madártojást, madárfiókát és gyíkot szintén fogyaszt. Apró halakat is képes a sekély vízből kikapni, erre lehetőséget a Geije-patak kínál. Viszont a magvakat, sőt a szilvagyümölcsöt is elfogyasztja. - Elhagyott fészkeikbe vörös- és kékvércsék, erdei fülesbaglyok 31
