Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Pókbangó, Ophrys sphegodes
végi napokban kezdődik a nászuk. A párzás kb. 2 órát igényel, legalább ilyen hosszú a hím óvatos lopakodása, mert a nőstények étvágya határtalan. Az aktus után csak a hím egyed gyors menekülése segíthet abban, hogy az élményt és feladatot túlélje; ebben az esetben még hónapokig elélhet. Ellenkező esetben viszont már párzás közben részben elfogyaszthatja a nőstény! De a szörnyűségben van némi racionalitás, sőt teleológikus elem, mert a részbeni elfogyasztáskor megsérült állat önfenntartó törekvése már nem szakad meg. Megfigyelték ugyanis, hogy az idegdúcok sérülése szinte fokozza a párzó mozgások hevességét a nagyobb mennyiségű spermát tudnak üríteni a „roncshímek” a nősténybe, mint sérülés nélkül. CKU 1999.7(23): 9. BUGLYOS SZEGFŰ ÉS ROKONSÁGA Az edényes flóra határozó könyvének 570. oldalán értékes adat olvasható: lápi növénytársulásban a zöldhalmi Tőzegesnél nagyszámú buglyos szegfű él. Elismerten új adat volt az, amit a 70-es évek végén publikáltunk egy tudományos folyóiratban. Szerencsére a tulajdonváltás óta sem csökkent a nagy populáció több csoportjának egyedszáma, sőt a fajon belül a fehér és sötét rózsaszín szirmú változata egyaránt előfordul. A Dianthus superbus (buglyos szegfű) nagyon szép szegfüféle, a hajtások csúcsán jelennek meg virágai, június eleje és szeptember első fele között folyamatosan virítanak. A faj nevét rojtos, sallangosan szeldelt sziromleveleiről kapta. Ugyanúgy kellemes illatú, mint a kerti szegfűk sokasága. E fajnak közeli rokona a kései szegfű, D. serotinus, amely neve szintén virágaival hozható összefüggésbe, nevezetesen igen későn virágzik; tulajdonképpen az első fagyok szűntetik be az üde rétek pompás virágdíszének hivalkodását. Annyiban azért eltérő az élőhely az előbbitől, mert hogy - igaz, csak rövidebb ideig kíván nagyobb talajnedvességet, mégis másféle igények, így vele elsősorban a Putrisarki-erdő beállott részén és a körösi erdők titokzatos nyiladékaiban, szegélyesekben találkozhatunk. Sötét rózsasín szirmait olykor összetévesztik a nyirkos területek szegfűjével, a réti szegfűvel (D. deltoides). Ennél sokkal ritkább a tartós szegfű, a D. diutinus, szintén Nagykőrös környékén gyakoribb, a nyílt s meszes homoki pusztagyepek endemikus faja. Virága szintén rózsaszínes-sötét rózsaszín. Sajnos, eddig nem sikerült megtalálnunk területbejárásaink során a dunai szegfűt, a D. collinus-t, felbukkanására azonban most még látunk reményt. Ugyanis valaki jó szándékkal, egy gyenge minőségű herbáriumi lapokat hozott, amely 15
