Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Pókbangó, Ophrys sphegodes
SZITAKÖTŐK, FOGÓLÁBÚAK Életmódjuk és táplálkozási szokásaik szerint különböznek ugyan, de a természetes (káros anyagoktól nem terhelt) állapot igényében hasonliţanak a nevezett állatfajok. A zöld acsa (Aeshna viridis) a szibériai faunakor tagja síkvidéki állóvizekben, lassú folyású patakok környezetében él, Varga Zoltán professzor csak a Felső-Tiszavidéken látott és fogott példányokat belőle, pedig az Alföld közepének turjános vidékein is megvan. Fokozottan védett, amit eszmei értéke ugyancsak jelez. Sajnos, ritkaságszámba menő a piros szitakötő (Leucorrhinia pectoralis) is, sekély alföldi vizekben fejlődik lárvája. A vízminőség fokozatos romlása, vízrendezések (pl. a Malomtószélen is; ami nem kritikai megjegyzés, csupán tényközlés!) az élőhelyét tovább zsugorították. Az Öregszőlőkben a berepülések gyakorisága igen csekély, mert a „lehetséges” példányok is elkerülik a peszticidek terhelte szőlőket, ugyanis levéltetveket, kisebb rovarokat ritkábban találnak. A lápi acsa (Anaciaeschna isosceles) gyakoribb faj, a Geije lapályán, Zöldhalomban és Gógányban találkozhatunk vele, majdnem olyan közönséges faj, mint a kéksávos légivadász (Enallagma cyathigerum) vagy a kisasszony szitakötő (Calopteryx virgo), ezek azonban ma (még?) nem védettek. Még mindig keveset tudunk a szitakötőkről, a rendhez kecses alakú, igen tetszetős színű fajok tartoznak. 2-18 cm hosszúak, de a nálunk is élő óriás szitakötő (Anax Imperator) a 10-12 cm-t meghaladja. Fejük nagy, vékony nyakon könnyen elfordítható; a 10-30 ezernyi pontszem igen jól funkcionál általa. Egyes fajok 8-10 m-re is képesek látni, mások azonban csak 3-4 m távolságra látnak jól. A szitakötőknek igen fontos tulajdonsága, mert annak a zsákmányszerzésben ennek kiemelkedő a szerepe. Szájnyílásuk lefelé néz, a rágókaréjok fogazottsága a táplálék felaprítását segíti elő. Flárom pár lábuk, két pár szárnyuk van, de a helyváltoztatásban szinte csak a szárnyaknak van jelentősége. A szitakötő percenként 20-30 számycsapással sebesen tud mozogni, az imágó nagy területet tarthat megfigyelés alatt. A párzása igen gyors; elhalt növényekbe, iszapba rakja a petéket, de vízbe is kerülhetnek azok. A peterakás után egyes fajok körében jellemzően - hamar kikelnek s fejlődnek, bár más fajok esetében inkább a peteként való telelés a jellemző. A lárvák igazi víziállatok módjára élnek, táplálkoznak - a lárvák jóval több anyagot, táplálékot igényelnek, mint a kifejlett jóval nagyobb állatok. Rovarlárvák, kisebb rákok, csigák, ebihalak, sőt kisebb halak is zsákmányuk lehet (kb. olyan nagyságúakat, mint amilyet a víziskorpió (Nepa rubra) képes elkapni). A fogólábúak közül nagyon fontos faj az imádkozó sáska (Mantis religiosa). Védett, a csótányokhoz áll legközelebbi rokonságban. Nagytermetű, vérszomjas ragadozó; a lárvák főleg levéltetveket fogyasztanak, a kifejlett példányok akár fajtársaikat is megehetik. Melegkedvelők, mint a legközelebbi rokonai is; a május 14
