Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Pókbangó, Ophrys sphegodes
hatású, szénája, s még inkább gumója kolchicint tartalmaz. Különösen a tehenek számára veszélyes sejtméreg, mert nem válogatnak, de a lovaknak kevésbé, mert azok felismerik, nem legelik le. A ceglédi Postaréten bizonyára ezért szaporodott fel annyira az őszi kikerics állománya. Most mégis veszélyeztetve látszik lenni a Colchicum autumnale, mert a postakocsisok legeltető helyét a kárpótlásban gondosan feltörték, azaz tönkretették a gyepet az új gazdák, így végveszélybe került a vetővirág (Sternbergia colchiciflora) is. Távolabbi rokoságban van e családdal, de az amarilliszfélék körébe tartozik, mint a hóvirág (Galanthus nivalis) vagy a tőzikék (Leucojum sp.). Az őszi kikerics (C. autumnale) üde réteken augusztus-október között virít, de tavasszal jelennek meg toktermései és hatalmas levelei. A virágban a lepellevél 15 cm-nél is hosszabb, illetve 3 cm-nél szélesebb lehet, s a lepelcimpa 4-5 cm hosszú. A színe halvány rózsaszíntől akár a fehérig teijedhet, a bibeszála hosszú, kissé hajlott, a bibefej vastagodó. Ezzel szemben a homoki kikerics (C. arenarium) a nyílt sztyepprétek, homokpuszta gyepek endemikus faja, valamivel az őszi kikerics után nyílik; s a lepel színe annál valamivel sötétebb, sötét rózsaszín. A lepellevél 15 cm-nél rövidebb, szélessége a 3 cm-t nem haladja meg. Termete elmarad az őszi kikerics mögött. A bibeszála pedig egyenes, s egyenletes vastagságú. Kolchicint csak nyomokban tartalmaz. Az őszi rétek virágját a görög mitológia ismeri, mégpedig, Médeia és Iaszon történetében találkozunk vele. Egy másik mítosz szerint Prométheusz véréből sarjadt a kikerics, amelyet a görögök külsőleg, köszvény ellen használták. Guillaume Apollinaire örökszép versben énekelte meg e faj természetét: „Most mérget hajt a rét, s most virágzik késő őszig Legelget a tehén S lassan megmérgeződik... A csordás csöndesen halk hangon énekel Míg bőg a sok tehén s elhagyja gőzölögve E halnikészülő nagy rétet örökre.” (Radnóti Miklós fordítása, részlet). A Liliomfélék más nemzetségbeli fajai is megtalálhatók Dél-Pest megyében, így a fehér zászpa (Veratrum album), melynek megléte bizonyított Albertirsa közelében, ahol a Gerje-patak átbújik a 4-es út alatt. Ugyancsak említendő a fürtös homokliliom (Anthericum liliago), a soktérdű (Polygonatum odoratum) és széleslevelű (P. latifolium) salamonpecsét, a gyöngyvirág (Convallaria majális) Nagykőrösön. A gyomnak számító üstökös (Muscari comosum) és a fürtös gyöngyike (M neglectum) gyakori, és a száraz homokgyepeken a közönséges spárga (Asparagus officinalis) is. Ugyancsak ehhez a családhoz tartoznak a madártej (Ornitho-10
