Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Pókbangó, Ophrys sphegodes
galum sp.)- és a csillagvirág (Scilla sp.)-fajok, utóbbiakkal még másutt bővebben foglalkozunk. Fajokban a két leggazdagabb nemzetség a családban pedig a Lilium sp. (liliomok) és az Allium sp. (hagymafélék). A fehér zászpa - amelyet már említettük — azért fontos és értékes faj, mert reliktum jellegű és montán faj, egyben alkalmas a korábbi idők üde láprétjeit, égerlápjait, tölgyes szélek elhelyezkedését meghatározni. A történeti flóránk jó indikátor növénye. CKU 1997. 5 (45): 7. (kiegészítve) TÖLGYEK ÉS ÓRIÁSOK A tölgyfajok közöl csak azokat a főbb fajokat mutatjuk be, amelyek löszön (Albertirsa, Pánd, Pilis) és homokon (Nagykőrös, Csemő) őshonosnak mondhatók. Egyikük sem védett, mint ezzel szemben a magyar tölgy, mégis reliktumnak tekinthető Albertirsa környékén a molyhos tölgy (Quercus pubescens). Településekben (Cegléd, Albertirsa), illetve terméseszes és telepített erdőkben egyaránt találkozhatunk tölgyekkel. A nagykőrösi erdőkben még évszázados példányok találhatók, ezek védelmében Dezső Kázmér körösi polgármester elévülhetetlen érdemeket szerzett. E fákat megjelölték és elnevezték azokat, pl. Rákóczi, Basa, Gedeon, Jókat, vagy Apponyi Albert fája; utóbbi mintegy 500 éves korában semmisült meg a 30-as években. Kivágták e kocsányos tölgyet (Quercus robur), tíz köbméter fát nyertek belőle. Hollós László még a századfordulón Pálfájában gyönyörű gyöngyvirágos tölgyeseket látott. És ma mit lát? De a mostani Nagyerdő és Nyárkútrét tájéka már inkább a pusztulást, a rejtélyes tölgypusztulást mutatja, mint a büszke öreg példányokat mutatnák a látogatóknak... Pedig a kocsányos tölgy, vagy a csertölgy (Qu. cerris) jelentősége ugyanazzal van összefüggésben, mint a csenkeszeké: társulásalkotó, növénytársulást segítő, a biodiverzitást erősítő szerepet játszanak. Hargitai Zoltán, a neves botanikus egykor a gyors vágási fordulóval magyarázta a körösi erdők állapot romlását, amelyet azóta egy rejtélyes betegség is tovább súlyosbított. Három-négy orchidea-faj a körösi tölgyeknek köszönheti meglétét; szerencsére azok igen rejtetten élnek, s csak kevesek számára ismert helyeken fordulnak elő. Viszont Monor-Pánd-Ceglédbercel határolta löszháti területen már zonális jellegű az erdős sztyepp. Itt a közelmúltban elhunyt Zólyomi Bálint akadémikus (kinek kocsányos tölgyfája van a völgyben, Hidvégi Lajos emlékfájának a szomszédságában tovább dacol az évekkel). E tudós botanikus bizonyítékokat talált az 11
