Surányi Dezső: Biokertészet. Biológiai kertművelés a házikertben (Cegléd, 1988)
Gyógynövényes vetésforgót nem adtuk meg, mert az előbbi táblázat több gyógynövényt is tartalmaz és Hornok (1978) könyvében jól áttekinthető vetésforgók találhatók. Gyümölcsfák és szőlők köztes növényeiről is elég sóikat tudunk, néhány kizáró ikambtiinációit mégsem árt felsorolni. Tilos kajszibairac'kosba burgonyát ültetni (Verticillium sp.). A gazdacsenés kártevőik és kórokozók miatt a gazdanövények nem telepíthetők egymás közelébe (körtefa, tiszafa), ugyanakkor a hagymaféle — különösen a fokhagyma — igen jó a szamócában. A szőlőben a zsenge disznóparéjok megmaradhatnak, mert jelzik a peronoszpóra fertőzést. Évelő kultúrák közé nem érdemes trágyiaigényes fajokat ültetni, így pl. dinnyét, uborkát, sütőtököt, fiatal szőlőskertekbe, gyümölcsösökbe! A lisztharmatra fogékony zöldségfélék közelsége növeli a gyümölcsös és a szőlő fertőzési veszélyét. A szőlő és burgonya köztes azért lehet kedvező, mert a hagyományos kétszintes szőlők sorában levő burgonya bokrok is kapnak a bordói léből. A köztes és kettős termesztés, az okszerű és szükséges növényvédelem egyaránt azt a nézetet erősíti meg, Ifogy nem kívánatos minden áron a fekete ugar művelés. így például fagyveszélyes időben a virágzó gyümölcsösök sorközének, facsíkjának csibehúr pázsitját tilos bolygatni! Ezzel szemben a gabonavetések mellett a fák jobban elfagynak... A szőlő- és gyümölcsfajokra kevéssé dolgozták ki a biokertészek az ideális köztes növényeket. De általánosan igaz, hogy az olyan fajok bizonyosan jók, amelyek a kártevők, a kórokozók fertőzési veszélyét nem fokozzák és abnormális tápanyagelvonást, vízfelhasználást nem okoznak és a kártevőket valamilyen ok miatt elriasztják. Néhány fűszer- és gyógynövény kiválóan megfelel a kívánalmaknak. — 30 —