Surányi Dezső: Biokertészet. Biológiai kertművelés a házikertben (Cegléd, 1988)

A biológia (botanika, zoológia) és az agronómia évszázadokon át együtt, egymásért fejlődött, de a gyorsuló — exponenciális — hatások következtében elváltak egymástól, ám amint látjuk, nem végérvényesen. Tálén a növényvédelem új területei (juvenil hormonok kutaitása, feromonok használata, a rezisztencia kérdése, biológiai módszerek), a gyomok botanikája, a méhészet tudományos igényű művelése akadályozta meg, hogy a biológia és az agronómia végérvényesen elszakadhasson egymástól. A matematika szerepe az ökológia modellezésében, a növény- és állatélettani ismeretek gyarapodása szintén segítette az ökológia fejlődését.

Gazdasági ökológia néven emlegették a régiek a természetes rendszerek, egyensúlyának megtartását kívánó (szolgáló) termesztési módszereket. Ki nem mondva, ilyen értelemben és szellemben tevékenykedtek a legjobb ókori szakírók és természetbölcselők, mint pl. Arisztotelész (i. e. 384—322), Theophrasztosz (4. e. 373—288), id. Plinius (i. sz.) 23—79), Columella (ii. sz. I. sz.) és Palladius (i. sz. IV. sz.). Az agronómia magában foglalta a gazdasági ökológiát, és a termesztés a környezet egyensúlya révén (viszonylag) gazdaságosnak volt mondható. Az ember földi terjeszkedése mindig (is) a környezet egyensúlya ellenében hatott, csak a felismerésektől és lehetőségektől függött — mikor ismerte fel a károkozást. Alacsonyabb termesztési szinten — őskortól a középkorig — gyakorlatilag látványos károsodások nem léptek fel, noha az integrációs hatás (összegeződés) mindig is érvényesült. Az összegeződő hatások exponenciálisan károsítanak, az intő jel történelmi távlatokban is igazolható.

Az emberi tevékenység történelmileg a szükségletek kielégítésének különböző fokozatait, állomásait jelzi:

— gyűjtögetés: elsődleges táplálékszerzés, ásványok beszerzése

— erdőgyérítés- és irtás, égetés; hagyásfák

— vetés, szelekció (pluszvariánsok kiválasztása)

— vadászat: elsődleges táplálékszerzés, a nyersanyagok feldolgozása

(eszközök, ruházat)

— élőállat befogás, tenyésztés kezdetei

— domesztikációs próbálkozások (trágya a földművelésnek)

— halászat: elsődleges táplálékszerzés (tartósított termékek sózással,

szárítással, zsiradékinyerés)

— ivadéknevelés, kiválasztás

— élelmiszer tartósítás (sózás, szárítás)

Az emberi populációk térben és időben igen heterogén formában foglalták el a Földet. A Homo sapiens kialakulása szempontjából Középkelet-Afrika; a kultúrnövények és háziállatok (földművelés, állattenyésztés) eredete okán pedig Közép-Amerika, Közel-Kelet és Délnyugat-Azsia a legfontosabb régiók. Az olyan ökológiai hatások, mint az okloi tragédia (spontán atommáglya fellobbanása) és a Szantorin tűzhányó bronzkori ismételt kitörései figyelembe veendők, de nem antropogén hatások.