Sárkány József: Cegléd az irodalomban - Honismertető munkálatok (Cegléd, 1943)

Cegléd az irodalomban.

Szálkái Jklik U í..

(Vettek

Mi, eeglkdiek

»Hol rónaság és ég ölelkezik:

Itt. éldegélünk ezer éve, itt.

A föld a sors, a föld az életünk,

Isten vigyázza, míg szántunk, vetünk.

A lett néma, a lényeg nem beszél,

A szólamokat elfujja a szél,

Némán érik a föld alatt a mag,

Ceglédi fajtám munkás, hallgatag.

Hazafiságuk ösztönös, de mély,

Jelszavak nélkül, benn a szívben él.

Oly egyszerűek, mint az ősi rög,

Mely bölcsőt tart és koporsón zörög.

Talán nem voltunk fáklyahordozók,

De irtottuk, ha vad volt a bozót,

S csak Isten tudja, hányszor adtuk át Asszonyainknak a kaszát, kapát.

A történelem máshol forrt, nem itt,

De szenvedtük a szenvedéseit.

S ha nem indult is el innen sok út,

El az eszme és bronzban áll Kossuth.

S a régi vád, mely városunkon ült:

Maradiságunk erővé hévült.

Eddig ekénket jogluk, most pedig Tovább szorítjuk újabb ezredig.«

Űj Magyarság 1942.

Előszó helyett közöljük e verset. Értékelését később adjak.

1