S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Az iskola a reformáció előtt
8 dialektikát), de ilyen iskolákat Magyarországon csak a nagyon művelt, előrehaladt és kifejlett német városi élet és polgárság tudott létrehozni. Cegléden tehát csak kisebb iskola állhatott fenn, melybe azok vitték gyermekeiket, akik a magasabb életlehetőséget és a gyakorlati szükségességet tartották szem előtt. Egyes kiválóbb növendékek, kik egyetemeken óhajtották tovább folytatni tanulmányaikat, magasabb kiképeztetésben is részesülhettek. A városi iskolákat ugyan a város tartotta fenn, de az egyház védőszárnyai alatt s azzal szoros kapcsolatban. Akkor még szó sem lehetett az egyháztól elkülönített iskoláról, éppen azért a plébános a városi iskolára is nagy befolyást gyakorolt. Legtöbbször az iskolamester is az ő asztalánál étkezett, s ez is papi képzettségű egyén volt. Latinul ludi magisternek, magister scholae-nak, vagy rector scholae-nak nevezték. A város választotta, de a plébános beleegyezésével. A plébánosnál nyert szabad asztalon kívül jövedelmét alkotta a különböző üdvözlésekből (salutatio), továbbá a várostól, tanulóktól kapott s végül a harangozásból és temetésekből befolyó összeg.12 Az iskolát a templom és parókia szomszédságában építették fel, ezért parókiális iskolának is nevezték. A városok okiratai schola nostra-nak (a mi iskolánk) mondják őket, ami a városok tulajdonjogát bizonyítja. A gazdasági és kulturális fejlődés békés időszaka Cegléden 1514-ig tartott. Az 1514. évi parasztlázadás nagy megrázkódtatással járt a városra nézve s ennek bénító hatása jóformán még el sem múlt, mikor bekövetkezett a mohácsi veszedelem és ennek nyomán a Budáról Cegléden át hazavonuló török sereg fékevesztett pusztítása. Majd a kettős királyság változatos, belső háborúkkal telt, szomorú évei jöttek, amikor Cegléden a folyvást váltakozó földesurak tették nehézzé az életet s terhelték súlyos adókkal a lakosságot. Végül 1541-ben török uralom alá került a város, de előbb végigszenvedte a Budáról hazatérő török had rettenetes dúlását, hogy aztán az új, ázsiai hatalom berendezkedésével járó bajok özöne zúduljon reá. Működött-e e válságos időkben is itt iskola, nem tudjuk. Egészben talán nem szűnt meg, csak szünetelni kényszerült olykor. így sejtjük, minthogy írott bizonyítékok hiányában eddig általában csak sejtésekre, feltevésekre és következtetésekre vagyunk utalva, de mindezek, úgy hisszük, elfogadható alapokon nyugosznak.
