S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)

Az iskola a reformáció előtt

6

pedig a XV. század közepén vásárjogot is kapott,4 akkor még élénkebb gazdasági és kereskedelmi élet fejlődött itt ki. Ily körülmények közt az iparnak több neme is felvirágzott a városban, amint arról okiratok tanúskodnak.5 Cegléd lakói jobbágyok voltak ugyan, de nem személy szerinti szolgálathoz és földhöz kötöttek, hanem olyanok, akik az úrbért egy summában és évenként mintegy földesúri adót (taxát) pénzben fizették bizonyos megállapított szerződés szerint. Irigyelt kiváltság volt ez s csak nagyobb mezővárosok lakói élvezték. Ezek az országban nem nagy számban levő ú. n. sommás vagy taxális jobbágyok sokkal szabadabban mozoghattak és rendezhették be életüket, mint a személy szerint lekötött úrbéristák. Cegléd földesurai az óbudai klarissza apácák is (1368 óta) sok jóakaratot tanúsítottak a lakosok irányában, ami szintén egyengette a város békés fejlődésének útjait.

Mindez természetszerűen fejlesztette ki a lakosokban a kulturális vágyakat és igényeket. A város művelődése több formában, de főként szellemi téren az elme pallérozásában, az iskoláztatásban nyilvánult. A reformáció előtti időből elég szép számmal találunk ceglédi ifjakat a krakói Jagelló-egyetemen. Az egyetem magyar bursájának (társaságának) anyakönyvében 6 ceglédi ifjú nevét olvaásuk, de ez csak 1493-tól tünteti fel az egyetem magyar hallgatóit s előzőleg is már bizonyosan tanultak ott ceglédiek.6 A XV. században és a XVI-ik elején a prágai és bécsi egyetemeken találunk még nagyobb számban magyar ifjakat. Kevesebben s csak a gazdagabbak és előkelőbbek mentek a távolabb fekvő bolognai, páduai és párisi egyetemekre. Prágába leginkább a Felvidékről, Bécsbe a Dunántúlról, az erdélyi szászvárosokból, meg különösen a káptalani iskolákból (Nagyszeben, Nagyvárad, Székesfehérvár, Veszprém, Pécs, Győr, Esztergom, Eger, Vác, Csanád) iratkoztak az ifjak, mert a magyar kath. felsőbb papság jórésze ott képezte ki magát. Krakóba többnyire a tősgyökeres magyar városok ifjai jártak,7 Ceglédről a bécsi egyetemre csak Joannes de Varkont (Várkonyi Jánost) találjuk 1487-ben beírva, aki baccalaureatusi tudományos fokozatot is nyert.8

Már most, ha azt tekintjük, amit Dr. Békefi Rémig ír, hogy „ahonnan sűrűn látogatták a külföldi egyetemeket, ott biztosra vehetjük, hogy városi iskolák voltak“,9 akkor nem alap nélküli az a feltevésünk, hogy Cegléden már a XV. században, való-