S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Az iskola lehanyatlása és újra fölemelkedése
63 jobbágyaik nehéz helyzetén segíteni, később, amikor a nép sorsa kezdett jobbra fordulni és a megfogyott lakosság száma is szaporodott, mindjobban kezdték követelni a jobbágyi szolgáltatások teljesítését. A tiszttartók szigorúan léptek fel, ami a népet keserítette. Növelte az elégületlenséget, hogy a tiszttartók beleavatkoztak a város kormányzásába is, amitől a török uralom alatt szabaddá lett város és tanácsa már elszokott. Nem tetszett neki, hogy a földesuraság most ismét a jus patronatus teljes élvezetébe akart jutni.69 Bár 1726-ban az úrbéri szolgálatra vonatkozólag egyezségre lépett a lakosság a földesasszonyokkal, a tiszttartók mégis újabb meg újabb követelésekkel állottak elő, ami állandó elkeseredésben és izgatottságban tartotta a népet. 1732-ben új szerződés jött létre a földesurak és a lakosság között, kik még több úrbéri summadó (taxa) fizetésére kötelezték magukat. Ennek ellenére egy új tiszttartó (Kónya József) még többet követelt tőlük, ami olyan ingerültséget keltett, hogy a nép 1736-ban megtámadta az urasági kastélyt s nagy rombolást vitt benne véghez. A megye a zendülést akként csillapította le, hogy a tiszttartót állásától megfosztotta. De bujtogatók tovább is izgatták a lakosságot, mely már nemcsak a tiszttartó, hanem a városi elöljárók ellen is támadt és őket is mindenféle vádakkal illette.70 Végre 1738-ban nyílt lázadásban törtek ki az elégületlenek s a tiszttartót és embereit erőszakosan igyekeztek eltávolítani. A tiszttartó el is menekült, azokat a gazdákat pedig, akik vele tartottak, a városból kiűzték. Most már a városi tanács is a fölkelőknek fogta pártját. A klarisszák a megyétől kértek segítséget, amely csak nagynehezen tudta az elégedetlenséget elfojtani és a város békéjét némileg helyreállítani.71 Azonban már annyi gyújtóanyag halmozódott össze a lelkekben, hogy az ellenségeskedések ismételten kilobbantak. Növelték a bajt a telepítések is. Az 1730-as években, a földesuraktól nyújtott kedvezmények által édesgetve, mind nagyobb tömegben jöttek a városba a bevándorlók, főként a szűkös körülmények között élő, hegyesebb vidékek lakói, akiket a sok parlagon heverő föld vonzott a síkságra. 1738-ban már a város adózó polgárainak száma „az adólajstrom szerint“ 448-ra, a zselléreké 103-ra emelkedett. A jövevények legnagyobbrészt róm. katholikusok, akik már a földesasszonyok pártfogása alatt egyházilag kezdtek szervezkedni. Ennek és a telepítésnek is azonban egyelőre véget vetett s egész Ceglédre nagy csapást
