S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)

Az iskola a reformáció előtt

Az iskola a reformáció előtt.

Cegléd a XV. században virágzó korszakát élte.1 Népessége annyira megnövekedett, hogy nagyságra Pest vármegyének harmadik városa lett. Az a jelentős történeti szerepe is, melyet a Dózsa-féle parasztlázadásban vitt, arra mutat, hogy népes és nagy helynek kellett lennie. Lakói viszonylag jólétben és gazdagságban éltek, ami fejlettebb külső életviszonyokat hozott létre. Jólétét a város kedvező földrajzi fekvésének és lakói szorgalmának köszönhette. Nagykiterjedésű, széles határán dús mezők, legelők, szántóföldek és bőséges vizek, nádasok terültek mindenfelé, északnyugat felől pedig a Cserhát erdős, dombos vidékének szélső nyúlványai olvadtak bele a nagy rónaságba. Eszes és élelmes lakosai korán felismerték, hogy ez a vidék kiválóan alkalmas nemcsak a földművelésre, hanem méginkább az állat- és szőlőtenyésztésre. A földművelés mellett tehát nagy gondot fordítottak mindakettőre. A fölmaradt csekélyszámú följegyzésekből azt következtethetjük, hogy gazdálkodásuknak alapjait abban az időben sokkalinkább e két utóbbira fektették, mint a földművelésre. Ez természetszerűleg vonta maga után a marhatőzsérséggel és borárusítással való foglalkozást, tehát a kereskedelem kifejlődését, melyet még az is elősegített, hogy Ceglédről ágaztak el, jóformán minden égtáj felé, a nagyobb transversalis utak.2 Állandó összeköttetésben állottak ilymódon a ceglédiek Törökországgal, Ausztriával, a délnémet kereskedő városokkal, az akkor fénykorát élő Lengyelországgal s végül Erdéllyel. A nagy kereskedelmi utak találkozásánál fekvő Cegléd a királyoktól vámszedési és árúmegállítási jogot nyert, sőt lakói még az egész országban vámmentességi kedvezményt is élveztek,3 ami a város jelentőségét nagyban emelte, gazdaságilag kiváló előnyére szolgált és kereskedelmét is fokozta. Mikor

I.