S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Az iskola lehanyatlása és újra fölemelkedése
46 elvett templomokból alakítgatták át. S ami egyebet létesítettek (erődítmények, kutak, kertek, síremlékek, fürdők, minarettek), azokat részint hatalmi és kényelmi szempontból, részint vallásos szertartási célból alkották. És ezeket is leginkább a bégek és pasák székhelyein, mint oázisokat a sivatagban.16 Hogy a töröktől gazdaságilag pusztává tett és elnéptelenített Magyarországon a szellemi tespedés és süllyedés erőt nem vehetett, sőt hogy itt a nyugati keresztyén civilizáció és műveltség megmaradhatott, azt — mint már leszögeztem — elsőrenden a hódoltsági református iskoláknak lehet tulajdonítani. Ezek nélkül Magyarország nagyrésze is a Balkán sorsára jutott volna. Valóban hősi küzdelmet folytattak a lealacsonyító keleti, barbár műveletlenség ellen. „Száz veszély, ezer halál közt“ óvták és istápolták a hódoltsági reformátusok egyházaikat és iskoláikat, mint a nyugati keresztyén műveltség védvárait. Példátlan nélkülözést és nyomorúságot tűrve, hozták meg érettük tiszteletet parancsoló áldozataikat. Nemcsak a királyi Magyarországgal és fejedelmi Erdéllyel tartották fenn az összeköttetést, hanem a legmostohább időkben is állandóan és nagyszámmal küldözgették ifjaikat a nyugati, művelt külföld egyetemeire, a protestáns Németországba, Hollandiába, Svájcba. Ezek onnan a folyton haladó tudomány és műveltség újabb-űjabb eszméivel megtermékenyítve tértek vissza hazájukba s igyekeztek itt, mint lelkipásztorok és rektorok, a hódolt részek magyarságát olyan kulturális magaslaton tartani, minőn a művelt európai népek állottak17 és amely megóvta a magyarokat a keleti, balkáni műveletlenségbe süllyedéstől. Ezen felül még ki kell emelni a református magyarságnak azt az érdemét is, melyet Salamon Ferenc ezekbe a szavakba foglalt össze: „Török-Magyarországon nagyon kifejlett a községi élet s a községek kebelében az erkölcsök tisztasága és a vallásosság oly nagy volt, hogy a polgári törvényszék is némileg erkölcsbirósággá és egyházi presbyteriummá vált (végzéseit is sokszor a bibliából okolta meg) s a családi élet is megmaradhatott patriarchális egyszerűségében és tisztaságában. De megmaradt nálunk egyéb is, ami a többi meghódított török tartományban hiányzott, s ez a hazafiság és nemzeti érzelem.“18 Ezt pedig kiváltképpen a református templom és iskola cselekedte. A templom és iskola, azaz a vallásosság és műveltség nagy jelentőségét a nyelv, faj és nemzet fenntartásában tapasztalatból láthatjuk most, amikor a Magyarországtól elszakított ország-
