S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Az iskola lehanyatlása és újra fölemelkedése
45 házak és iskolák is — az evangélium terjesztése mellett —, mint a magyar nemzeti műveltség kimagasló tornyai fénylettek s érdemeiket még tetézték azzal, hogy a velők lakó idegen nemzetiségeket „a magasabb szellemi műveltség vonzó erejével forrasztották a magyar nemzet köztestéhez“.13 Ámde ez iskolák jórészét megsemmisítette az ellenreformáció, a megmaradtak pedig kívül estek a hódoltságon, melynek lakói túlnyomóan tősgyökeres magyar reformátusok voltak s így ezeknek iskolái teljesítették ott a protestáns keresztyénség nehéz, de dicsőséges hivatását. Művelődéstörténeti jelentőségüket legjobban a keletrómai birodalom sorsa bizonyítja. Tudjuk, hogy mikor erre rátört és elborította a török mohamedánus áradat, ott a keresztyén civilizáció és kultúra magas fokon állott, azonban ez a kultúra a török uralom alatt jóformán teljesen megsemmisült és helyét az a durva műveletlenség foglalta el, amit ma balkánizmusnak nevezünk. Megengedjük, hogy a török itt hosszabb ideig és erőszakosabban lépett föl a keresztyén kultúra ellen, mint Magyarországon, de bizonyos, hogy hiányzott a nagy birodalomban a magyarhoz hasonló hittel, erkölcsi és szellemi erővel fölfegyverzett nép, mely műveltségével a lelki romlásnak és süllyedésnek ellent tudott volna állani. A török általában nem a nyílt, kitartó üldözéssel és erőszakkal, sem nem a népek lekiségének embertelen elnyomásával vitte veszedelembe a keresztyénséget és annak fejlett műveltségét, hanem a haladást kizáró, azzal semmit nem törődő közönyösségével, lelki passivitásával és vallásos fanatizmusával. Ez a népnél teljes erélytelenséget hozott létre s kizárt minden becsvágyat és előretörést, viszont alkalmas volt a legnagyobb zsarnokságra, amin a török állam felépült. Százötven esztendő alatt Magyarországon az ozmánok török iskolát alig hoztak létre. Ilyen iskolát még a törökség több jó és nemes tulajdonságát és tettét felkutató Takáts Sándor is csak egyet említ Budán.14 Eulia Cselebi fantasztikus leírásának, mint sok egyéb tekintetben, úgy idevonatkozólag sem adhatunk hitelt. A törökség lelkűidének és műveltségének ismerete mellett kizártnak kell tartanunk, amit némely történetíróknál olvasunk, hogy tudniillik „a törökök az egyes erőségekben szinte nélkülözhetetlennek tartották a tanítót“, és hogy olyan felsőbb török iskola is létezett, „ahol a tudományok minden ágát tanították“.15 A törökök még mecsetjeiket is leginkább a keresztyénektől
