S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Az iskola lehanyatlása és újra fölemelkedése
44 a kolostori iskolák is.10 A folytonos életveszedelem miatt a klérus alig-alig teljesíthette a hívek között még a papi teendőket és a lelkigondozást is, rendszeres iskolai tanításra pedig egyáltalán nem gondolhatott.11 Ekként a „katholikusok iskolák nélkül, tudatlanságban nőttek fel“, — ahogy Karácsonyi János írja.12 Az egész hódoltságban csak a reformátusok tartották fenn iskoláikat s ezekkel együtt a magyarság szellemi fölényét és a nyugati keresztyén műveltséget. Ez olyan érdem, amelyért nem lehet eléggé hálás úgy a magyarság, mint a keresztyénség. Közismert tény, hogy a protestantizmus lényegéhez tartozik az iskola, melyet a református kánonok seminarium Dei et Ecclesiaenek, az Isten és egyház veteményes kertjének neveznek. Ennek az elnevezésnek igazsága mindenütt és minden időben vitán felül állt, de hazánkban soha annyira, mint amikor itt a török uralkodott. Ekkor várt iskoláinkra az a titáni feladat, hogy az egyház mellett védjék és fenntartsák a magyarságot is a mohamedánus törökség, a keresztyén műveltséget és tudományt pedig egy idegen, alacsony fokon álló civilizáció és kultúra ellenében. Ezt a nagy feladatot a sok falusi kis református iskolán kívül a középiskolák, az ú. n. particulák egész sorozata végezte egyfelől a Dunántúl (Győr, Kocs, Laskó, Tolna), másfelől a Duna-Tisza közén (Halas, Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Szabadszállás, Vác, feljebb Jászberény, Gyöngyös) és a Tiszántúl (Makó, Szentes, Hódmezővásárhely, Békés, Nagyszalonta, Mezőtúr), ide számíthatjuk, mivel a török hegemóniát szintén érezte, magát a fenti particulák anyaiskoláját, Debrecent, ahonnan áradt a hódoltsági iskolákba a református magyarság és keresztyénség fenntartó lelke és ereje, valamint a körülötte mindenfelé kisarjadzott, virágzó particulákat is (Szoboszló, Derecske, Hadház, Böszörmény, Nánás, Nádudvar, Biharpüspöki, Karcag). Ámulva látjuk, hogy ebben a bizonytalan időben, amikor, amit ma alkottak, holnap megsemmisült, csekély anyagi erővel mennyi iskolát voltak képesek fenntartani és milyen szívósságot, türelmet, áldozatot mutattak fel azok megteremtésében és megőrzésében a reformátusok. Iskoláiknak nemzeti és művelődéstörténeti jelentőségét a török hódoltság alatti válságos időkben még nem tanulmányoztuk eléggé. Osszegyüjtögetni is csak itt-ott próbálták némelyek a hazai műveltségnek eme világító fáklyáit. A dunántúli magyar ágostai evangélikus egy-
