S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)

Előszó

Előszó

Cegléden már a reformáció előtt volt iskola, melyet az a XVI. század negyvenes éveiben vett és alakított át saját céljainak megfelelően. A ceglédi református iskola tehát csaknem 400 esztendő óta áll fenn s egyike hazánkban a legrégibb tanintézeteknek. Már ez különösebb érdeklődést kelt sorsa iránt, mely a maga változatosságával és viszontagságaival egészben véve híven példázza a református particuláris iskolák életét, főként azokét, melyek a nagy magyar Alföldön keletkeztek. Az ex uno disce omnes igazsága szerint szinte az összes magyar református kis particulák történetét láthatjuk ebben az egyében. Éppen azért igyekeztem ezt olyan széles alapra helyezni, olyan környezetben és távlatban feltüntetni, mely az egész magyar református tanügy múltjára és fejlődésére is világot vet. A ceglédi iskola történetét, mint az egész magyar református nevelőoktatás részleges jelenségét, a kor egyetemes tükrében óhajtom szemléltetni, s ekként bővebb korrajzot is kívánok adni. Az iskola sorsával kapcsolatban törekszem feltüntetni a reáható politikai, gazdasági, szociális és kultúrtörténeti mozzanatokat.

Amit nyújtok, azt egy kisebb particula életével kapcsolatban talán sokalni is fogják némelyek. De úgy gondolom, hogy csak ily módon lehet megérteni és méltányolni azt a nehézséget, mellyel a ceglédi iskolának idők folytán küzdenie kellett, valamint azt az állhatatosságot és áldozatkészséget, mellyel a rendkívül kedvezőtlen, sokszor ellenséges körülmények között az egyház és város iskoláját fenntartotta. Az is az iskola helyzetének megvilágítására szolgál, amit az egyház és város közviszonyairól, néprajzi, gazdasági, szociális állapotáról, lakosainak hullámzásáról és hangulatáról előadok. Azt hiszem, ezzel egyébként sem végzek haszontalan munkát s általa a város