S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
A református iskola kezdete s kifejlődése
25 fokot ért el. Közreműködtek erre nézve a beállott kedvezőbb közviszonyok. Az 1596-ban elpusztított város szétszéledt és bujdokló lakossága hat esztendei nyomorúság után a békésebb idők bekövetkezésével lassanként visszaszállingózott, építkezni kezdett s a XVII. század első évtizedeiben új élet kezdődött a városban, mégpedig egy olyan, némileg nyugodtabb és aránylag kedvezőbb időszak, melyet dr. Oppel Jenő nagy jóakarattal Cegléd török uralom alatti aranykorának nevez.74 Az 1606. november 11-én megkötött zsitvatoroki békével véget értek a XVI. században, főleg annak végén, szakadatlanul folyó törökmagyar háborúságok (az úgynevezett hosszú török háború), melyek állandó rettegésben tartották a lakosságot s fenyegették vagyon- és életbiztonságát. Cegléd a főútvonalaknál különösen ki volt téve a le- és felvonuló török-tatár hadak háborgatásainak és pusztításainak. Föllélegzett tehát, amikor nyugalmasabb évek következtek. A nyugalmat ugyan csak viszonylagosan kell értenünk, mert a törökök azután is többféle módon zaklatták a hódoltsági magyarságot, de mégsem annyira, hogy fejlődését megakaszthatták volna. Sőt a Takáts Sándor kutatásai nyomán ma már a török uralomnak több jó oldalát is látjuk.75 A török közigazgatás vezetői, elsősorban a budai basák, nem egyszer szelíden és emberségesen kormányoztak. Szabad közlekedést engedtek a hódoltsági lakóknak a királyi Magyarországgal és erdélyi fejedelemséggel. A hódoltságban nem lakó magyar birtokosokat nem fosztották meg birtokaiktól. így a budai clarisszáknak is birtokában maradt Cegléd, noha ők, Budáról menekülve, Pozsonyban telepedtek le. A vallás és iskola ügyeibe sem avatkozott a török. Balla Gergely, Nagykőrös régi krónikása írja : „A vallás dolgát ami illeti, azt soha a török nem hántorgatta, abbúl a dologbúi a város népének minden szemre való hányás nélkül szabad gyakorlást engedett. Prédikátorát, mesterét, oskoláját, templomát megtartani kész volt.“76 Ugyanígy nyilatkozik Gyalui Torda Zsigmond is Melanchthonhoz írt levelében (1551. október 10.).77 Akadt olyan budai basa, aki jobbágyai számára maga hozatott és tartott református prédikátort. A magyar nyelv korlátlan használatát a török nemcsak a templomban és iskolában engedte meg, hanem a közigazgatásban és igazságszolgáltatásban is. A diplomácia nyelve is magyar volt a hódoltságban. E célból a basák és bégek hivatalaikban magyar íródeákokat, úgynevezett lyatókat alkalmaztak. Több vezető
