S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
A református iskola kezdete s kifejlődése
22 felmutatni, mint később, amikor már buzgóságuk lankadni kezdett, mert nem életpályának tartották hivatásukat s így belső ösztön nem sarkalta őket. Habár megkövetelték tőlük a tisztökben való pontos és rendes munkát, hiányzott belőlük a hivatásérzetnek állandóan izgató és lendítő ereje. Állásukból folyt a tisztességes és erkölcsös életmód, melyre szigorúan ügyeltek, továbbá a lelkészi teendők gyakorlása, minélfogva mintegy segédeik voltak a lelkipásztoroknak.56 A rektorok általában a lelkipásztorok asztalánál is étkeztek. Ez sok bajra és viszályra adott okot. A lelkészek fölényesen bántak a rektorokkal, viszont ezek a kosztot illető igényes követeléseikkel okoztak azoknak sok kellemetlenséget, úgy, hogy a perpatvar következtében nem egyszer zsinatoknak kellett megszabni a rektorok kosztját.57 Ez indította a pestmegyei vagy Simándi-kánonok készítőjét arra, hogy ezt az articulust iktassa a törvénybe : „Az scholamesterek az ők maguk jövedelméből éljenek; sehul prédikátor ne kényszeríttessék jövedelméből asztalt nekik tartani.“58 Cegléden azonban másként volt. A rektor a városházán kapott élelmet. Az 1723-ból való legrégibb díjlevél ugyanis azt mondja, hogy „a rektornak a városházán illendő intertentiója (közellátása) van mind ebéden, mind vacsorán.“59 Ez még a XVIII. század első évtizedeiben is fennállott. Ritka eset ez a református tanügy történetében és újabb bizonysága a város és református egyház szoros összetartozandóságának és belső egységének. Város és egyház közösen tartotta fenn, vezette, irányította, gondozta az iskolát a lelkésszel együtt. Az alföldi eklézsiákban általában nem volt külön egyháztanács, így olvadt egybe az egyházi és polgári község Cegléden is a reformáció, illetőleg az óprotestantismus szellemében 200 esztendőn keresztül, mely idő alatt itt más, mint református vallású ember nem is lakott — a változó uradalmi tisztviselőket kivéve. Cegléd város konyháját a török uralom alatt a szükség hozta létre. A városon gyakran jártak keresztül-kasul portyázó török csapatok. Hogy ne a polgárokon élősködjenek és zsarnokoskodjanak, a város látta el őket élelemmel.60 A városházán felváltva őrködő tanácsosokat szintén a város élelmezte. így rendezett be ott állandó konyhát, melyen a rektor is étkezett. Nagykőrös és Kecskemét is tartott fenn ilyen konyhát, de hogy ott étkeztek volna rektoraik, azt nem olvassuk.61 A rektorok javadalmazásának forrásait és eszközeit a
