S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
A református iskola kezdete s kifejlődése
20 2—3 tanteremből. A külön osztálytermek a XVII. század közepétől jelentkeznek.45 Az iskolát a város építtette, fenntartásáról és dologi kiadásairól is az gondoskodott. A tanítás a nyári félévben áprilistól szeptemberig tartott, de az elementáriusok, vagy initiandusok (kezdők) áprilisban csak éppenhogy bekukkantak, mintegy szoktatásra, az iskolába, azután szétszéledtek a gazdaságban, úgy, hogy őket csupán a téli félévben, novembertől márciusig, lehetett tanítani. Elég nagyok voltak már a testi munkára, mert 7-ik évöknél előbb nem kezdték az iskolát, sőt inkább 8, 9 éves korukban. A rendszertelen tanítást sem az alsó, sem a felsőbb tagozatban nem kötötték osztályokhoz, vagy évfolyamokhoz. Az ÁBC-t addig tanulta a gyerek, amíg nem tudta, éppígy a rudimentalis (elemi) iskola további fokozatát, a nyelvtani alapismereteket Donatus latin nyelvtana után (ezért nevezték e fokozaton tanulókat hosszú ideig donaiistáknak az ÁBC-istákat követőleg). Mert hiszen évszázadokon keresztül az elemi iskolai tanulókat is bevezették a latin nyelv rejtelmeibe.46 Ezeket a kezdő tanulókat a rektor felügyelete alatt a nagyobb deákok tanították.47 Diktálás után emléztették be velők a zsoltárokat, imádságokat, tízparancsolatot, apostoli hitformát, a szentírás rövid kivonatát és a kátét (leginkább Siderius Jánosét).48 Olvasni úgy, ahogy megtanultak a gyerekek mindnyájan, de írni nem valamennyien. Lehetőleg versben tanultak mindent, ami a valláserkölcsi életre tartozott. Az olvasáson és íráson kívül számolni is tanultak valamit. A reformáció előtt a városi iskolákban azok a kisegítő, idősebb tanulók, akik az elemistákat oktatták, nem egyszer segédtanítókká (praeceptor) léptek elő s mint ilyenek, egyik helyről a másikra folyton vándoroltak. Ezektől a bolygó tanítóktól a református iskolák sem tudtak hosszú ideig megszabadulni. Ismerjük közülük például a XVI. század végéről Sartor (Szabó) Farkast, kit mint famulusa kisért mindenhová Szenczi Molnár Albert.49 Kálvin ezeket a kisegítő tanerőket abiturienseknek nevezte. Ilyen azonban aligha lehetett Cegléden, mivel itt akkor nem voltak oly nagyszámmal az elemi iskolai tanulók, hogy a felsőbb iskolai növendékek el ne taníthatták volna őket. A felsőbb, vagy középiskolai tagozat állott a következő classisokból: declinisták, coniugisták, grammatisták, syntaxisták. Ezeket már maga a rektor tanította latin nyelven. Akik az iskolában magyarul beszéltek, azokat megbüntették, leginkább az.
