S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
A református iskola kezdete s kifejlődése
14 rabságba hurcoltak. Az elpusztított községek közül nem egy soha többé föl nem épült. A tatárcsorda aztán a Tiszántúlra vonult s ott robogott, mint istenítélet, keresztül, mígnem János Zsigmondi hadai Balmazújvárosnál szétverték és sokezer keresztyén embert vettek vissza tőle.18 Gondolhatjuk, hogy Cegléd is sokáig megemlegette e tatárcsorda rémítő pusztításait. Az ezt követő második tatárdúlás már hosszú időre tönkretette s majdnem végképp megsemmisítette a várost. Ez 1596-ban történt.19 Hartyáni János, Pest-Solt vármegye azonkorbeli alispánjának a szepesi kamarához írt tudósításában ezeket olvassuk róla: „A tatárok Szentgyörgy napban feljövének és rablásáért az szegénység megfutamodék, az egész föld elpusztula, kit levágának, kit elvivék az szegénységbe. Másodszor ismét aratáskor feljővén az ellenség, kit honn kaphatónak az szegénységbe, mind elrablók, hanem csak marada az három város Pest vármegyében, u. m. Kecskemét, Cegléd, Kőrös, azokat is megtiltván az török, hogy senki fel ne jöjjön.“20 A pusztító sereg III. Mohamed szultán hadát alkotta, aki akkor jött elfoglalni Eger várát. Cegléden a pusztítás után 150 házból 80 maradt meg úgy, ahogy. Lakói szétszéledtek és a török tilalma miatt nem is mertek a városba visszaköltözni. Némelyek „a seregek szorongatása és erőszakoskodásai elől keresztyén földre menekültek.“21 A református egyház legrégibb okmánya, a Matricula Scholae seu Liber Rectorum azt írja, hogy sokan a város határában lévő Csikóitató és Delelő nádasaiban rejtőzködtek el s ott vertek tanyát, mint az üldözött vadak. Ez a nyomorúságos állapot hat esztendeig tartott s ez alatt Cegléd elhagyatva, üresen állott. Megszűnt a református iskola is. A nagy romlást Cegléd nehezen heverte ki s régi nagyságát és jelentőségét elveszítette. Míg a XVI. század közepén, török kincstári adójegyzékek bizonysága szerint, a legtöbb adót fizető, tehát a leggazdagabb és legnépesebb hely volt Pest megyében, ezentúl némileg háttérbe szorult Nagykőrös és Kecskemét mellett, melyek meg tudták magukat óvni a töröktatár dúlástól, ekként egyházaik és iskoláik is nyugodtabban fejlődhettek. Főként a kecskeméti református iskola vett a XVI. század végén erősebb lendületet, amikor a tolnai, zaklatott iskola növendékeinek jórésze is a lelkésszel (Búzás Mihály) és rektorral (Petri György) együtt odaköltözött. Magasabb fejlődését bizonyítja az is, hogy több ifjú ment a XVÍ1. század elején
