S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)

Elemi vagy népiskola. Kísérlet a gimnázium fölélesztésére

VI.

Elemi vagy népiskola.

Kisérlet a gimnázium íölélesztésére.

1848—1936.

Az 1848. évi t. c., mely a református tanügyet is új alapokra fektette volna, a magyar nemzet önvédelmi, majd függetlenségi harca és annak szomorú kimenetele következtében nem valósulhatott meg. A közoktatási miniszter elrendelte, hogy 1848-ban a tanulókat korábban bocsássák haza az iskolákból, egyrészt a szülők megnyugtatására, másrészt, hogy megfelelő idő legyen a fentebbi törvény alapján összeállított új tanrendszer előkészítésére. Ez előkészítések azonban csak a tanácskozásoknál maradtak. A háború miatt az 1848—49-ik tanévben az iskolák is nehezen, sőt több helyen nem is tudták végezni munkájukat. Közben az izgalommal telített, rendkívüli idők az egyházakban rendkívüli eseményeket szültek. A föllángolt demokratikus eszmék a népnek az egyházkormányzatba való nagyobb bevonását sürgették. Ennek következtében Cegléden 1849. június 17-én a reformátusok saját felelősségükre, lelkész és elöljárók nélkül, önálló egyházi népgyűlést tartottak s azon megválasztották az egyház főgondnokát, akit addig a consistorium ültetett a székébe. De még itt nem állottak meg. Hivatkozással az iskola elhagyatott állapotára és arra, hogy Szabó Károly lelkész magángazdaságával való, nagymérvű elfoglaltsága miatt (jelentős földbirtoka volt Fülöpszálláson) nem tud az iskolára kellőképen felügyelni, második lelkészi állás szervezését határozták el és erre az állásra nagy lelkesedéssel Koczó Ferenc, helybeli segédlelkészt nyomban meg is választották.1 Mindez azonban csak forradalmi kilengés volt. Nem valósulhatott meg nemcsak a lelkész és egyházmegye ellenszegülése miatt, de főként az egyház anyagi erőinek elégtelensége követ-