S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Elemi vagy népiskola. Kísérlet a gimnázium fölélesztésére
136 keztében. Hiszen templomát sem tudta még mindeddig teljesen fölépíteni és tetemes adósság terhe alatt nyögött. Dobos János lelkész följegyzése szerint az ő idejövetelekor (1854.) 53 ezer forintra rúgott az egyház tartozása.2 Kétségtelen, hogy az iskola nem állott valami jó lábon. Ráfért a nagyobb gond és felügyelet. A gimnázium megszűntetése után csak az elemi (nép) iskola maradt meg a fiúiskolában három, a leányban két tanító vezetése alatt. Igazgatta a gimnázium utolsó rektorprofesszora, Varga Pál, aki továbbra is az egyház szolgálatában maradt, mint első oktató. 1850-ben az egyháztanács mind a fiú-, mind a leányiskolához két-két felügyelőt választott, hogy ilymódon is elősegítse a tanítás rendjét és sikerét. Eközben az absolut kormány is megkezdte az iskoláknak saját céljai szerint való szervezését. 1849. október 9-én egy rendeletet adott ki (Geringer-féle), mely a magyarországi iskolaügynek gyökeres átalakítását célozta és a református iskolai önkormányzatot megsemmisüléssel fenyegette.3 Meghagyta ugyan a népiskolákat az egyház vezetése alatt és az oktatás nyelvéül a magyart rendelte, de állami iskolafelügyelői (Schulinspector) hivatalt létesített s ezáltal igyekezett a felekezeti, alsóbbfokú tanügyet az állam hatás- és intézkedési körébe vonni. Egyelőre a közép- és főiskolákra nézve akarta a maga rendelkezési jogát kiterjeszteni. A középiskolákra nézve 1850-ben kiadta az Organisations Entwurf c. (gr. Thun-féle) tanrendszert. Ez azonban a már akkor gimnázium nélküli ceglédi iskolát nem érintette. Később a népiskolákra vonatkozólag is jelent meg rendelet, melyszerint azoknak a stájer kath. iskolák szervezetét és tanrendjét kellett átvenni. „Nem felejtkezett el a magas kormány a tanítóknak és tanároknak még szakáiéról sem s bölcsen megrendelte, hogy mily szeglet alatt kell azt leborotválni“.4 A protestáns egyházak azonban szívósan ragaszkodtak történelmi, autonomikus és törvényes jogaikhoz, s az absolut hatalom ellenében évtizedes küzdelmet folytattak előbb az iskolai, majd az egész egyházi önkormányzatért. A dunamelléki református egyházkerület iskolai bizottsága 1851-ben a kebelében lévő iskolákra nézve egy szervezeti szabályzatot készíttetett s azt tudomásulvétel végett fölterjesztette a kormányhoz,5 amely azonban elutasította, ily körülmények közt a kerület nem merte megkísérelni életbeléptetését. Viszont a népisko-
