S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Az iskola változatos élete, középfokú tagozatának megszűnése
121 a hálátlanság meg nem jutalmaztatna is bennünket úgy, amint arra méltóknak tartanánk magunkat. Non tamen eripit laudis conscientiam. (Semmi el nem veszi tőlünk az érdem tudatát.)“ Ez a följegyzés egyfelől abból a humanitásból, tehát nem annyira keresztyén érzületből fakadt, mely akkor Herbart után a tanítóvilágot hatalmában tartotta, másfelől arra enged következtetni, hogy Czeglédinek irigységben és hálátlanságban volt része s emiatt távozott el Ceglédről. Az egyházmegye ilyen elismerő szavakkal vett tőle búcsút: „Tisztelendő Czeglédi Mihály a ceglédi gymnasiumban a rektor-professzori hivatalt egész fáradhatatlan buzgósággal 9 esztendőkig úgy vitte, hogy azon oskolát virágzó állapotra emelte“.25 Utóda Szilágyi Péter rendszerető, pontos ember, aki tovább vezeti a Czegléditől megkezdett protocollumot, sőt egy újabbat is nyit. Mint a consistorium jegyzője, ő kezdi meg 1830. május 9-én az egyháztanács jegyzőkönyveinek rendszeres és tüzetes vezetését,26 följegyezvén az első lapra az egyház és iskola akkori állapotát. Előzőleg conrectorként hosszabb ideig működött Kecskeméten, tehát kellő tanítási gyakorlattal is rendelkezett. De hiányzott nála a Czeglédi nagyvonalúsága, belátása, erélye és suggestiv hatása. Kisszerű dolgokkal pepecselt, az egyház elöljáróival örökösen harcban állott és a gimnáziumot nem kedvelte. Mindenképpen oda működött, hogy az egyház csak nemzeti iskoláját tartsa fenn és erősítse meg. Vonakodott a teljes gimnáziumot tanítani, azt állítván, hogy ő a nemzeti és kisebb latin iskola tanítására ajánlotta magát. Az ügy Polgár Mihály esperes elé került, aki Ceglédre kiszállván, 1929. szept. 6-án consistoriális gyűlést tartott, mely egyhangúlag kimondotta, hogy a teljes gimnáziumot és benne az alumnusokat sorkosztolással továbbra is fenntartja az egyház, egyfelől, hogy a szülőknek módjukban legyen itthon magasabb nevelést adni gyermekeiknek, másfelől, hogy innen főiskolába mehessenek az odavaló növendékek. 1831. tavaszán Nagy István jött Ceglédre lelkipásztornak. Kecskemétről hozták, ahol 20 évig tanított mint rektorprofesszor, nagy sikerrel, közszeretetben állva. Ő tanította Cegléd későbbi nagynevű lelkészét, Dobos Jánost is, aki önéletrajzában27 édes, jó tanítójának nevezi és ilyen lelkesedéssel emlékezik róla: „Te voltál, aki nagy tudományod és olvasottságod tárházát a bámuló ifjú előtt felnyitva, megtanítottál gondolkozni, a szépet
