S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)

Az iskola változatos élete, középfokú tagozatának megszűnése

112 iskolát nationálissá tenni, de a V. Tractus jobbnak ítélte, hogy a deák nyelv tanítása továbbra is meghagyassék“. Maradt tehát a latin iskola, melyet ekkor már gimnáziumnak kezdtek nevezni, a maga szerény keretei között, sőt lassanként mind­inkább sülyedt. Egyébként az ekkori tanítást a particulákban a folyton változó tantervek és tanügyi állapotok mellett a této­vázó zavartság és nagy szabadság jellemzi. A rektorok, pro­fesszorok és praeceptorok terv- és rendszer nélkül tanítottak össze-vissza mindent. „Oly sokféle tudományok taníttatnak, — mondja az egykorú íöljegyzés —, hogy azoknak csak neveiket sem lehetne elszámlálni unalom nélkül“.7 Az ezenkori particuláris isk. állapotok, úgyszintén a rek­torok, vagy professzorok általános jellemzésére rendkívül érde­kes vonásokat találunk Imre Sándor (id.) egyik művében8: „A vidéki, ú. n. gymnasiumokban — írja —, volt egy főtanító: rektor, egy-két segéddel (conrector). Egy-két helyen s leginkább, hol maga a főiskola ily egyéneket kellő számban nem képezhetett, volt egy-két állandó gymn. tanár (professzor), vagy némely vidéki felsőbb tanintézetekben magán viszonyok miatt gyökeresedett meg s lett állandóvá egy, ki aztán maga volt minden min­denekben. Ezek az egyház emberei voltak a pap mellett s azzal csaknem egyenlő díjazásban, tekintélyben részesültek. Ezek tanították egy-két segéddel az egész gymnasiumot, csupán latin nyelvre és irodalomra s ezek segédtanaira, mikhez egy kis számtan és igen kis görög nyelvismeret is járult. Erélyes, férfias s néha bánásra és oktatásra nézve önálló, sőt eredeti jellemek, kik kiskörű, de mély ismereteikkel 'a főiskolák egy­kori, nagy theologusaitól örökölt méltósággal, önérzettel s ta­gadhatatlanul ügyszeretettel is forgolódván, maguknak tisztele­tet, iskoláiknak sikert arattak. Az iskola igazgatója nemcsak tanított, hanem az egyházban is szolgált: prédikált, oratiózott, búcsúztatott. Tanítványai éneklők a templomban, a halottaknál, utóbb sok helyt s ott helyben is, nem sok időre, alsó tanítók. Az intézet maga a népiskolával volt szoros kapcsolatban, gyakran úgy összefolyván azzal, hogy nem lehetett a kettő között határt vonni-.. A „tiszteletes professzor“ állása biztos és elismert, tekintélye sok helyt igen nagy... Többnek kitűrése, erélye, emlékezőtehetsége, latin nyelvismerete, genialitása, gyar­lóságaiktól elgondolva, irigylendő, de egészben véve példá­nyokká nem tehetők.“ íme, így rajzolja a 48 előtti particulákat

Next

/
Oldalképek
Tartalom