Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)
III. Mellékletek
A felszabadulás óta eltelt négy évtized alatt résztvettem a polgári iskolát végzett öregdiákok néhány találkozóján. Mindig különös meghatottság vett rajtam erőt, amit nem érzek érettségizett diákjaim találkozóin. Bizonyára a pályakezdés szépsége az egyik oka ennek, a másik pedig az, hogy 24. életévemben voltam, amikor Ceglédre érkeztem, az akkori IV. osztályosok között pedig már nem egy fiú 16 éves volt. Ennyi idő után a tanár és diák közti korkülönbség már elmosódott, volt tanítványaim is nagyapák, mint én, ezeken az összejöveteleken a meghitt beszélgetés nem tanár-diák viszonylatban, hanem baráti közvetlenséggel folyik. Ezekből a beszélgetésekből jól kiérződik, hogyan viszonyulnak ezek a derejeshajú emberek ennyi idő, ily sok tapasztalat és történelmi élményátélése után egvkori iskolájukhoz. Mindanny ian azt hangsúlyozzák, hogv kitűnő alapot kaptak az életküzdelemhez akár szellemi, akár erkölcsi szempontból. Néhányan vállalták, hogy írásban is lerögzítik véleményüket, ezeket a visszaemlékezéseket az alábbiakban közlöm. Beszámolóikból kiválogattam a legegyénibb részleteket, hogy ne ismételjek azonos véleményeket, néhány „vallomást” teljes terjedelmében közlök. „Én iskolám, köszönöm tenéked” „Ha a Ceglédi Állami Polgári Fiúiskolára gondolok, akaratlanul is a költő szavai jutnak eszembe. Hétgyermekes egyszerű család gyermekeként kerültem a polgáriba pártfogóim biztatására. Ugyanis a család harmadik gyermekeként, szüleim már nem tudták vállalni iskoláztatásom anyagi terheit. így a magam munkájával kerestem meg az I. félévben az iskolai költségeket. Jó munkám révén a II. félévtől kezdve már tandíjmentes voltam 4 éven át. Úgy érzem, az ott eltöltött 4 év ismeretekben egy életre szólóan lerakta az alapokat és az akkor még nem hangoztatott, de az életben megvalósított személyiségformálás nagyszerű eredményét is biztosította. Tanterve, tananyaga és nevelőtestülete olyan hasznos és életszerű ismeretanyagot adott mélyen begyakoroltatva, amelyből még ma is élünk permanens önképzésünk révén. Az elméleti tárgyak mind megtalálták itt kapcsolatukat az élettel, a gyakorlati tárgyak pedig kifejlesztették hajlamainkat, segítettek megválasztani életpályánkat. A mezőgazdasági gyakorlatoknak köszönhetem, hogy ma is örömmel hódolok a kertművelés lélekemelő szépségeinek, az itt végezhető munka örömének. Továbbtanulásomhoz nem volt szükség különféle előkészítő tanfolyamokra, mint ahogyan ez mai iskolatípusainkban lépten-nvomon fellelhető. Az akkori idők társadalma sokszor gátat szabott a továbbtanulás le-8. Öregdiákok visszaemlékezései 87
