Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)
I. Az iskola története
le, a francia École primaire superior. Mindegyiknek közös jellemzője, hogy a latin helyett bevezette az anyanyelvi oktatást és gyakorlati irányú tantervével növendékeit az ipari, kereskedelmi és hivatali pályákra készítette elő. Hazánkban ezek a pedagógiai törekvések a reformkorban kerültek előtérbe, mégpedig legjobbjaink követelései között. Magyarország ekkorra már jelentősen elmaradt Nyugat-Európa technikai fejlődésétől. Amikor a korabeli állami tanterv „elhagyva a Mária Terézia-féle Ratio educationisból a természettudományos és praktikus tárgyakat, s a középiskolai oktatás súlypontját a latin nyelvre tette, e lemaradást annyira megtetézte, műszaki műveltségünket olyan mélyre süllyesztette, hogy emberöltők múlva is azon férfiak, akik az ország szekerét közvetlenül, vagy közvetve irányították, képtelenek voltak másként gondolkodni, mint humanisztikus, - retorisztikus -, deákos módon, nemesi és közjogi életszemlélettel”2. Széchenyi, Kossuth, Deák, Szemere nemcsak a „kiművelt emberfők” számának szaporítását sürgették, hanem az egész magyar iskolarendszer gyakorlati irányú átszervezését követelték. Hiába kerültek azonban ezek a pedagógiai törekvések is a reformok közé, a szabadságharc leverése után jó ideig háttérbe szorult a magyar művelődés ügye. A magyar társadalomban azonban már visszafordíthatatlanul élt a vágy olyan iskolák iránt, ahol nem a tudományos pályához szükséges latinos műveltséget adják meg a tanulóknak, hanem a népiskolai írás-olvasásnál magasabb és a polgárság legszélesebb rétegei számára szükséges gyakorlati ismereteket oktatják. A tőkés termelés bonyolultsága, a gépek térhódítása, az új jellegű kereskedelmi tevékenység, egyszóval a gyorsan térthódító kapitalista gazdálkodás mindenütt megkövetelte az emberi munkaerő színvonalának emelését. Ebben az iskolakorszerűsítési törekvésben korszakalkotó Schwartz Gyulának, a kiegyezés kora kiemelkedő államférfidnak 1866-ban megjelent tanulmánya: „A közoktatásügy reformja mint politikai szükséglet Magyarországon”. Munkájában rámutat a polgári iskola megteremtésének gazdasági, közművelődési és politikai szükségességére. Schwartz Gyula műve az első kultúrpolitikai tanulmány, mely a felállítandó polgári iskolát beilleszti a magyar közoktatás egészébe. Követeli, hogy az országgyűlés szavazza meg a polgári iskolák tömeges felállítását, mert nekünk „minden megyében kell egy reáliskola és három-négyannvi polgári iskola, mint ahány gimnázium van”.3 Az elnyomás éveiben persze „héroszi” harcot kellett folytatniuk legjobbjainknak az új magyar művelődési lehetőségek megteremtéséért. De „a célkitűzések nagy horderejűsége önnönsúlyával nyomult előre”.4 1868- ban Eötvös József kultuszminiszter és két kiváló munkatársa, Gönczv Pál 7
