Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)

I. Az iskola története

államtitkár és mindenekelőtt Csengeri Antal publicista, országgyűlési képviselő, a „magyar polgári iskola atyjának” közreműködésével megszületett az a nagyszabású iskolareform, mely korszakalkotó törvény a magyar iskolázás történetében.5

Ez a híres 1868. évi XXXVIII, törvénycikk a következő célt tűzte ki: „A nép azon nagy osztálya, melynek szellemi szükségét az elemi oktatás távolról sem elégíti ki, azonban felsőbb oktatásra előkészülni sem kedve, sem célja, találja fel a polgári iskolában azon intézetet, melyben művelődési alapjához szükséges ismeretekkel közgazdasági és politikai általános műveltsége mellett a mindennapi élet foglalatosságaihoz szükséges tudnivalók birtokába juthasson, s vagy mint ügyes mezei gazda, vagy mint iparos, vagy mint kereskedő már az így szerzett alapon megindulhasson, vagy ha e tekintetből még több ismeretre kívánna szert tenni, az arra rendelt tanintézetekben tovább tanulhasson”.6

A törvény megalkotóit tehát az a törekvés vezette, hogy a hazai népesség nagy tömegeinek adjanak lehetőséget a középműveltség megszerzésére. Éppen ezért minden nagyobb községet köteleztek felső népiskola helyett polgári iskolát felállítani. A polgári iskolába a növendékeket az elemi iskola IV. osztályának elvégzése után lehetett felvenni. Tanulmányi idő a fiúk számára 6, a leányok számára 4 év. A tanítás nyelve az anyanyelv (!), csak ott, ahol ez nem a magyar, tanítani kell az állam nyelvét is.

A polgári iskolának születésétől kezdve állandó harcot kellett folytatnia célkitűzései megvalósításáért. Ebben a küzdelemben világosan megmutatkozik iskola és társadalom összefüggése. A szülők azért küldik gyermekeiket iskolába, hogy azok majd érvényesüljenek a társadalomban. A hat polgárit végzett fiú azonban ahhoz, hogy mint jól képzett iparos vagy kereskedő helyezkedjék el, túl sokat tanult, ahhoz pedig, hogy „úri emberré” váljék túl keveset. A hat osztályos polgári nem adott önkéntességi jogot,7 ami az érettségivel együtt az „úri emberség” legfontosabb kelléke volt a régi Magyarországon.

Mivel a négy osztály már már megadta a gyakorlati irányú általános műveltséget, s az V-VI. osztály elsősorban szakmai ismereteket nyújtott volna, a szülők többsége be sem íratta gyermekét az V. osztályba, hanem vagy azonnal kenyérkereső pályára irányította 14 éves korában, vagy tovább taníttatta valamelyik érettségit adó szakközépiskolában.

Bebizonyosodott a polgári iskola esetében is, hogy a társadalom akarata és igénye mindig erősebb az iskolaszervezők ideológiájánál.

Tanügyi kormányzatunk úgy próbálta a hat osztályos polgári iskolát életben tartani, hogy a felső két osztályt szakirányúvá fejlesztette. Ezek az osztályok azonban sorban leváltak az anyatörzsről, hogy mint felső ipariskola, felső kereskedelmi iskola, vagy felső mezőgazdasági iskola négyéves tanfolyamokká kiegészülve érettségivel bocsássák ki növendékeiket az úri társadalomba.

8