Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)
Mészáros István: A "Polgári" emlékezete
Korábban a városok közép- és kispolgári lakóinak volt ez kedvelt iskolája; az 1920-as, 1930-as években viszont felfedezték a maguk számára a városi munkásság és a városkörnyéki parasztság különféle rétegei is. Megnövekedtek ugyanis a művelődési igények; már többet akartak, mint a népiskola hat osztályát. S még egy másik, újabb szempont is érvényesült már ekkor: a polgári iskola a középfokú szakképzés előkészítőjévé vált. Aki ugyanis a négy polgári iskolai osztály elvégzése után - családi helyzete, egyéni körülményei ezt megengedték - nem állt azonnal munkába valamelyik iparosműhelvben, gyárban vagy a mezőgazdaságban, az számos továbbtanulási lehetőség között választhatott. A polgári után egyrészt többféle szakiskola felé indulhatott el (ezek között megkülönböztetett hely illette meg a tanító- és tanítónőképzőt meg az óvónőképzőt); másrészt a polgári iskola utáni kereskedelmi, ipari vagy mezőgazdasági középfokú szakiskolák elvégzése után a felsőoktatás megfelelő fakultására és szakára is akadálv nélkül eljuthatott. Nem volt tehát „zsákutca”-iskola, ahonnan nem vezet út tovább semmiféle iránvba, de nem volt „kispolgárokat képző” iskola sem a polgári iskola (ahogyan az 50-es években lenéző gyanakvással emlegették). Dolgos emberek tízezreit nevelte, a maguk szűkebb-tágabb területén kellő szakértelemmel, műveltséggel, becsülettel-tisztességgel helytálló, emberségüket, magvarságukat viharos időkben is kiteljesítő „pogárok” sokasága került ki polgári iskoláink falai közül, akik a társadalomépítő munka nehezét viselték az 1940-es, 1950-es években is. 1945-1948 között létrejött hazánkban az általános iskola. Felső tagozata számára megalkotóik - volt, aki kimondta; volt, aki nem - a polgári iskolát tartották ideálnak, követendő példának, szélesebb körben megvalósítandó mintának. Tagadhatatlan: az egykori polgári iskola eredményei, értékei továbbéltek, továbbélnek a mai általános iskolában. * * * Fontos fejezete Cegléd múltjának a helybeli polgári iskolák története: jelentős szerepet játszottak mind Cegléd, mind körnvéke polgári fejlődésében. Értékes munkát végzett e kötet szerzője kutatási eredményeinek összegezésével, megjelentetésével. S túl az érdekes, egyben tanulságos, elgondolkodtató olvasmányon, e kötet meglétének ténye ösztönzést adhat mások számára a többi ceglédi iskola és óvoda modern történeti monográfiájának elkészítésére. Sőt talán kedvet kelt az arra illetékesekben, hogy tervet készítsenek Pest megye összes óvodája, összes középfokú és felsőfokú iskolája történetének feldolgozására, közreadására. Melegen ajánlom ezt a könyvet a ceglédieknek, e város iskolatörténeti múltja iránt érdeklődőknek, pedagógusoknak és nem pedagógusoknak, a magyar művelődéstörténet értékeit nagvrabecsülők széles körű országos táborának figyelmébe. Mészáros István ELTE egyetemi tanár 5
