Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)
Mészáros István: A "Polgári" emlékezete
A „POLGÁRI” EMLÉKEZETE A magvar iskolatörténet közelebbi-távolabbi múltjában tallózva soksok különféle iskolatípus bukkan elénk. De ki emlékszik ma már a líceumra, a reáliskolára vagy a pedagógiai gimnáziumra s más hasonló intézményekre? A polgári iskola viszont élénken él még sokak emlékezetében ma is, sokak életébe úgy beépült az ott eltöltött négy esztendő, hogy hatásait ma is érzi, ma is érvényesíti, hasznosítja. Sok ember számára volt a polgári iskolai tanulmány a műveltség megalapozásának, az egzisztencia megteremtésének, a felnőttségbe való elindulásnak egyik igen fontos tényezője, feltétele. Kitűnő iskolatípus volt a polgári iskola - ez kétségtelen. * * * De nemcsak az egyes emberek életébe épült bele immár kihagvhatatlanul, hanem a magyar neveléstörténetbe is. Ez az iskolatípus - megjelenése, majd alakulása-formálódása - is pontosan jelzi, hogy az oktatási-nevelési intézményrendszer fejlődése hű tükre a társadalom fejlődésének. A Mária Terézia korabeli 1777-i Ratio Educationis központi iskolatípusa még mindig a több száz esztendős múltra visszatekintő latin iskola, a gimnázium; alig esik szó benne a népnyelvű iskoláról. Az 1806-ban kiadott második Ratio Educationis viszont már igen részletesen rendelkezik a népiskoláról, de nem csupán a falusi népiskolákról, hanem azoktól sok vonatkozásban eltérő városi nemzeti nyelvű iskolákról is. Ebben az állami tanügyi dokumentumban - az 1806-i Ratio Educationisban - olvashatunk először hazai rendelkezést és részletes leírást a városi polgári-iskolákról, telve a városi polgárok számára szükséges praktikus ismeretekkel, gyakorlati készségeket fejlesztő tananyaggal. Királyi városaink, kisebb-nagvobb mezővárosaink gyarapodó, erősödő polgári rétegeinek igényei fogalmazódtak meg paragrafusaiban, s lendítették további fejlődésre e települések népnyelvű iskoláit, s rajtuk keresztül magát a polgárságot. S a reformkor csúcs-időszakában, 1845-ben jelent meg az első magyar nyelvű iskolaügyi rendelkezés, a „Magyarország elemi tanodáinak szabályai" , a meglévő népiskolák gyökeres reformját harangozva be. A régiből kifejlesztendő új népiskola felső tagozatában - mind szerkezetileg, mint tartalmában - már a reformkori korszerű városi polgár-iskola van előttünk. Sok városunk alakította-modernizálta ilyenné saját polgárainak iskoláját az 1850-es, 1860-as években. Mindez jó előkészítésül szolgált Eötvös József nagyszabású, egyrészt betetőző, másrészt új korszakot elindító 1868-as népiskolareformjához. Ebben fontos szerepet kapott a dualizmus kori polgári iskola, amely azonban igazi helyét a különféle iskolatípusok egvre gazdagodó országos hálózatában a két világháború közötti időszakban nverte el. 4