Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)
II. Az iskola szerepe a város művelődéstörténetében
A fiúiskola sportköre számos ceglédi élsportoló pályájának elindítója volt. Az iskola Botond Sportköre 1924-ben alakult meg, s ettől fogva a Gimnázium mellett a polgári fiúiskola lett a ceglédi sport utánpótlásának legfőbb bázisa. A kis polgáristák már az 1920-as években rendszeresen foglalkoztak atlétikával, kerékpározással, lövészettel és labdarúgással. 1939-ben került az iskolához Kratofil Béla (e munkának a szerzője), aki lendületesen vetette be magát a sportköri munkába, hogy a mostoha körülmények között felnövő fiúiskolái tanulók életét szebbé, derűsebbé tegye a sportolás révén. Irányításával újabb sportágakkal ismerkedtek meg a polgáristák. Minden tanévben megrendezték a kétfordulós iskolai bajnokságot atlétika, asztalitenisz, kosárlabda, labdarúgás és torna sportágakban. De az 1940-es évek kemény teleit kihasználva, jégpályát is építettek a leányiskola tágas udvarán, ahol izgalmas jégkorong-bajnokságokat bonyolítottak le. A fiatal testnevelő korcsolyákat vásárolt a sportkör pénzén, ezt minden órán azok a szegénysorsú tanulók köthették föl, akiknek szülei nem tudták megadni gyermeküknek ezt az örömöt. ígv aztán egyetlen tanuló sem akadt, akinek a pálya mellett kellett volna állnia és fájó szívvel csak nézni, „koszorúzó”, „bógnizó”, „vonatozó”, „fogócskázó”, vagy éppen a kerek gumikorongot útögető társait. Rendkívül megszerették a polgáristák ezekben az években a szereken való tornázást. 1939-től kezdve minden évben megszerezte az iskola növendékei közül egy tucatnyi fiú a MOTESZ (Magyar Országos Tornász Egyesületek Szövetsége) vas-, vagy bronzjelvénv fokozatát. Ezek közül a fiúk közül kerültek ki 1945 után a Ceglédi Építők Sportköre tornaszakosztálvának alapítói, köztük az a Kovács Ferenc, aki később magyar bajnokságot nvert és tagja lett a válogatott keretnek is. A szertorna mellett legnépszerűbb sportág a polgári fiúiskolában a labdarúgás volt. A ceglédiek számos mérkőzésen győzték le a szomszéd városok polgáristáit, tucatnyi neves labdarúgó kötött itt egész életre szóló barátságot a kerek labdával. Itt volt először „válogatott” Mednvánszkv Rudolf, a későbbi „B" válogatott, a Csepel edzője, vagy Szegedi Miklós ifjúsági válogatott; itt tűnt föl egész csapatra való későbbi NB Il-es játékosunk: Czéh. Darányi, Gombai, Gvér, Gvikó, Jankó, Krizsán, Lengyel Gy., Lengyel L., Szegvári, stb. Minden sportkedvelő ceglédi ismeri ezeket a neveket, hiszen legtöbbjük idehaza a Kossuth SE, majd a Vasutas SE színeiben öregbítette a ceglédi labdarúgás hírnevét. Meg kell itt emlékeznünk a polgári iskolában 1942-ben bevezetett „mindennapos testnevelésről". Napjainkban „fedezték fel” ismét ezt a mozgalmat, melyről Kratofil Béla testnevelő tanár ígv írt az iskola Értesítőjében a bevezetés évében: „Ezzel az intézkedéssel sikerült megoldani - még mindig nem tökéletesen - a legnagyobb logikai ellentmondást, mely nevelésünk terén fennállott. Mindig azt hirdettük, hogy gyermekeinket tökéletes kifejlődéshez akarjuk hozzájuttatni. A fejlődés viszont három 48
